Szarkasztikus, politikailag inkorrekt, a kezelések során lekezelő. A TV2-n futó Dr. House című tévésorozattal a Fox legnagyobb sikerét könyvelheti el a 24 óta.

Rossz doktor?

„Szeretném megköszönni ezt a díjat a főszereplőnek, Hugh Laurie-nak, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tehetségesebb íróként tűnjek fel, mint amilyen valójában vagyok, és azoknak az embereknek, akik cinikussá, dühössé és frusztrálttá tettek. Nélkülük nem született volna meg Dr. House karaktere” – ezzel a nem mindennapi kommentárral vette át 2005-ben az Emmy-díjat a hajdani ügyvéd, David Shore, a Dr. House című tévésorozat ötletgazdája.

Az író-producerben akkor fogalmazódott meg a széria alapszituációja, amikor – az orvosi szakzsargont mellőzve – „bekattant a csípője”, és fájdalmait kivizsgálandó egy neves specialistához jelentkezett be. Lévén az orvos igencsak felkapott szaktekintély hírében állt, már az időpont egyeztetése is eltartott egy jó darabig. Csak három héten belül tudott konzultálni vele, addigra azonban a panaszai megszűntek. Ezek után Shore szükségtelennek érezte, hogy megjelenjen a rendelőben, ahová azonban – adott szó kötelez alapon – mégiscsak ellátogatott. „Az orvos hihetetlenül udvarias volt velem – emlékszik vissza a történtekre. – Eszébe sem jutott, hogy »mi a fenét keresek ott, lopom a drága idejét, ha nem fáj semmim?« Akkor futott át az agyamon, hogy mi lenne, ha egyszer kifognék egy olyan dokit, aki mindezt a szemembe is mondaná.”

Így született meg Dr. Gregory House figurája, akit kiagyalójánál, David Shore-nál jobban talán senki sem jellemezhetne: „Dr. House-nak bizonyára nagyon jót tenne, ha pszichiáterhez járna, a nézőknek azonban semmiképp. Mondhat bárki bármit, pont azért szeretjük őt, mert akkora görény.” Egy másik nyilatkozatában hasonlóan kíméletlen: „Bosszant, amikor azt hallom az emberektől vagy rajongóktól, hogy »zsémbes pasi ez a Dr. House, de aranyból van a szíve.« Ezúton jelezném, hogy olyan nincs neki.”

És hogy mégis miért viseli el az epés megjegyzésekkel, cinikus beszólásokkal büszkélkedő, a rendelési időben kórházsorozatokat bámuló, pácienseit gyakorta lesajnáló dokit a képzeletbeli New Jersey-i ispotály? Természetesen azért, mert zseniális koponya. „Szerintem minden, amit a doktor a sorozatban tesz, igazolható, a páciensei javát szolgálja – magyarázza a széria egyik írója, Lawrence Kaplow egy interjúban. – cinikus megjegyzései nem feltétlenül vannak összefüggésben az orvosi tevékenységével. Nem számít, hogy mennyire szélsőséges figura, ha életeket ment.” Dr. House személyében felülírja a jóságos, megértő, együttérző doktor bácsikról a közvéleményben élő képet; nem annyira a betegért küzd, mint inkább a betegségekkel szemben száll harcba, melyet ha megnyer, a páciens is meggyógyul. Igaz, csak mellesleg.

A Fox tévécsatorna a figurát eredetileg egy harmincas évei elején járó, vonzó ifjúban szerette volna viszontlátni, így a gyártó cég és a pilot rendezőjének, Bryan Singernek a Bad Hat Harry Production névre keresztelt vállalata is ez irányban kezdett tapogatozni. Az X-Men direktorának nagyon is határozott elképzelése volt azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen a szarkasztikus dokit életre keltő színész: „Elég volt a britekből – adta ki a rendező munkatársainak a sorozat szellemiségéhez méltó utasítást. Már így is épp’ elég van belőlük Hollywoodban, ráadásul képtelenek rendesen elsajátítani az amerikai akcentust.” Követendő példaként pedig egy a namíbiai napsugár beszűrődő fényében, a fürdőszobában felvett videofelvételre hivatkozott, amelyen egy jellegzetesen „amerikai”, markáns arcú negyvenes színész, Hugh Laurie szerepelt.

Az angol beteg

Aki persze születését tekintve brit, méghozzá – külföldiek számára – nagyon is klasszikus értelemben. Az evezésben olimpiai bajnokságot nyerő orvos apától származó, skót ősökkel is büszkélkedő Hugh Laurie elit neveltetésben részesült. Előbb a híres etoni középiskolát, majd az előkelő Cambridge Universityt abszolválta antropológia és régészet szakon. Elmondása szerint az említett szakpárra csupán azért esett a választása, mert elég könnyűnek tűntek ahhoz, hogy mellettük büntetlenül napi nyolc órát tölthessen a vízen a cambrige-i evezősök oszlopos tagjaként. A később hivatását képező színházzal az egyetemi színpadon ismerkedett meg, melynek előbb állandó szerzője, majd színésze is lett olyan iskolatársakkal az oldalán, mint egykori szerelme, Emma Thompson vagy gyermekei keresztapja, Stephen Fry.
Laurie-t – bár Amerikában teljességgel ismeretlen volt – hazájában, Nagy-Britanniában az egyik legnépszerűbb komikusként, a Fekete vipera című széria sztárjaként jegyezték. Amikor a Dr. House szerepére jelentkezett, nem táplált túlzott reményeket, melyet mi sem bizonyított jobban, mint hogy szent meggyőződése volt, tulajdonképpen az egyik mellékszerepre castingol; egy olyan kellemetlen figura, mint a New Jersey-i orvos csak szárnysegédje lehet a szimpatikus főszereplőnek, Dr. Wilsonnak. Hogy „túlkorosként” és britként Laurie mégis bekerült a Dr. House produkcióba, nem kis színészi teljesítményre vall. A lelkendező kritikák is elsősorban az ő személyének tudják be, hogy a széria ekkora sikert aratott. „Egy rakás orvosi szakkifejezést kell eldarálnia tökéletes amerikai angolsággal – indokolja Katie Jacobs, a show egyik producere Laurie 2006-os Golden globe-díját -, ráadásul egy mankóval a hóna alatt rohangál le-föl.” Merthogy Dr. House karakterének egyik szembeötlő vonása a sántasága. Egy a combját érintő érelzáródást követően az izmai teljesen elhaltak, így fájdalomcsillapítókon tengődik, melyek hatás(talanság)a nem kevés szerepet játszik abban, hogy mikor, mit és éppen kinek szól be. Ennek köszönhetően a rendező, Bryan Singer Laurie-t állítólag csak úgy instruálta a felvételek alatt, hogy „ez egy olyan jelenet, amelyben egy Vicodin van benned, itt viszont kettő, ebben pedig még nem vettél be egyet sem.”

A brit színész felelősségteljes aktor lévén maga is megtapasztalta a szert, melynek hatását egy interjúban csak így kommentálta: „Most már minden világos. Csak abban az esetben próbálja ki bárki, ha tényleg fáj valamije. – Majd ironikusan így folytatta: - Szerintem szörnyű hibát vétettek, amikor engem választottak erre a szerepre. Az amerikai színészek természetesek és vonzók. Gyönyörű szemöldökük van, melyet képesek ellenállhatatlanul felvonni, a hangjuk pedig érzékien búg. Nekem nem állnak ilyen eszközök a rendelkezésemre, úgyhogy csak egyet tehetek, kénytelen vagyok játszani.”

Hugh Laurie, akinek a mai napig lelkiismeret-furdalása van azért, hogy a többszörösét keresi azzal, hogy doktor apja „hamis lenyomatát” alakítja, nem véletlenül került be a stábba. Mint nyilatkozatai bizonyítják, az őt kiválasztó rendezőhöz, Bryan Singerhez és az ötletgazdához, David Shore-hoz hasonlóan neki sem kell a szomszédba mennie egy kis iróniáért és cinizmusért: „Olyan családban nőttem fel, amely meglehetős intoleranciával viseltetett minden irányában, ami nem volt eléggé tudományos. Egy kicsit sért is, hogy a New Age korát éljük. Ha egy forgatáson eltüsszentem magam, biztos, hogy negyven ember rohan oda echianacea-cseppekkel, de előbb eszem meg egy ceruzát, mint hogy bevegyek belőlük. Szerintem bokszolni is azért kezdtem el. Ez a válaszom azoknak a fehér pizsamás embereknek, akik megérzik egymásban a chi-t.”

A sátán kutyái

Az ötletgazda, David Shore szerette volna, ha a Dr. House a két legnépszerűbb sorozat-típus, a kórházsorozat és a bűnügyi széria erényeit egyesíti magában. „A Dr. House tulajdonképpen olyan, mint egy krimi – magyarázza az író-producer -, csak a rosszfiúkat baktériumoknak hívják bennük.” Aki pedig jó zsaru módján fülön csípi ezeket a bacilusokat, vagyis a rendelkezésre álló nyomokból kikövetkezteti, hogy melyikük is felelős a bűnesetért, mi több, kitalálja, hogy hogyan iktathatná ki őket, nem más, mint maga Dr. Gregory House.

Nem egy a szériával foglalkozó cikkben utaltak arra, hogy Sir Arthur Conan Doyle híres nyomozója, Sherlock Holmes és a New Yersey-i doktor figurája között számos párhuzam mutatható ki. A stáb nem is tagadja ezt, már House elnevezése is egy – David Shore-t idézve – „fonetikus homage” (az angolban „Holmes nevét a „home”, vagyis „otthon” szóhoz hasonlóan ejtik ki, a „house” pedig „házat” jelent); de közös vonása a karaktereknek a drogfüggőség is (Dr. House a Vicodin, Sherlock Holmes a kokain és a heroin rabja). Mindketten a 221/B-ben laknak; egy igaz barátjuk, hű fegyverhordozójuk van, Watson és Wilson doktor (Robert Sean Lonard); megegyeznek abban is, hogy éles intelligenciáról árulkodó, dedukciós módszerrel jutnak a megoldás birtokába, és hogy az életükben kitüntetett szerep jut a zenének (Holmes hegedűn játszik, míg Dr. House zongorán). Arról már nem is beszélve, hogy Sir Arthur Conan Doyle figurájához egy valódi doktor, korának híres orvosa, a törvényszéki orvostudomány úttörője, Dr. Joseph Bell személye és munkássága szolgáltatta az inspirációt (itt jegyzendő meg, hogy a Dr. House látványeffektjei – a testüregekbe tett trükk-kamerás kirándulások, a vér áramlását vagy a vírusok osztódását bemutató számítógépes animációk stb. – erősen emlékeztetnek az igazságügyi szakértők munkáját körüljáró Helyszínelők széria képi világára.) És hogy a sorozat alkotói egy ponton túl nem fogynak-e ki a titokzatos orvosi esetekből? Az állandó szakértőként alkalmazott Dr. Ellen Gray egyik nyilatkozatában eloszlatja az aggodalmakat: „Rengeteg betegség van. Olyanok is akadnak, amelyekről a nézők nem is álmodnának, ráadásul ezeket sokféle módon lehet tálalni. Sokkal nagyobb probléma a számunkra, hogy hogyan juttassuk el részenként a betegeket legalább háromszor a halál-közeli állapotba.” Az esetek többségét egyébként a New York Times magazinjának Diagnózis című rovatából vették át az írók, így Dr. House érelzáródás okozta kórképét is. A misztikus nyavalyák Lawrende Kaplow szerint azonban csak az apropót jelentik ahhoz, hogy a szereplők főbb karaktervonásai, motivációi feltáruljanak. Az esetek a betegek és hozzátartozóik mellett a Dr. House vezette orvosteam tagjairól is sokat elárulnak.

A széria atyja, David Shore számára nem csupán „egy újabb kórházsorozat” a Dr. House: „Számomra ez a show elsősorban etikai kérdésekről szól. Arról, hogy egy betegség, egy váratlan helyzet hatására milyen irracionálisan viselkednek az emberek; hogyan csapják be magukat; mi mindenre képesek azért, hogy elkerüljenek, vagy megvalósítsanak valamit. Amikor Dr. Gregory House és csapata megold egy rejtélyes orvosi kérdést, nem egyszerűen a betegség okát szüntetik meg, sokkal mélyebbre ásnak, egészen a probléma gyökeréig. Ők – hozzám hasonlóan – nem a »hogyanokra«, hanem a »miértekre« keresik a választ.

Bicskanyitogató a stílusa, pökhendi, érzéketlen, embergyűlölő, cinikus, kegyetlenül őszinte, deviáns, ráadásul gyógyszerfüggő. Dr. House mégis imádnivaló! Mert ugyanakkor zseniális, hűséges, vicces, odafigyel a környezetében élőkre és gyarló ember is mer lenni. Ha orvosi sorozat megy a tévében, legfeljebb egy titokzatos kórral érkező beteg tudja kirobbantani a képernyő elől. De az is csak akkor, ha már az utolsókat rúgja. Egy valódi kórházban nem sok bizalmunk lenne egy ilyen dokihoz, de a felmérések szerint a tévénéző nők milliói bármikor kezelésbe vennék ezt a különc pasit.

Doktor Gregory House kultikus figura lett, világszerte milliós rajongótábora van. Pedig a sorozat indulásakor még a főszereplő, Hugh Laurie sem adott volna egy lyukas garast azért, hogy népszerű lesz egy ennyire elviselhetetlen karakter: - Korábban is feltűntek hasonló figurák, de mindig negatív színben, a perifériára sodródva. Ez a pasi viszont lehengerlő. House nem izgatja magát, hogy mit gondolnak róla, és ez a titka. Mindannyian állandóan meg akarunk felelni valakinek és emiatt stresszelünk. Ő viszont megteszi helyettünk, amit mi nem mernénk. Felszabadító érzés őt játszanom, bár nem hittem, hogy ezt másoknak megnézni ugyanilyen élmény lesz – mondta Hugh Laurie.

Az angol színész annyira nem hitt a sikerben, hogy a feleségét és három gyerekét hátrahagyta Londonban, ő pedig beköltözött egy Los Angeles-i szállodába. Hugh Laurie úgy tervezte, hogy ha egy-két epizód után befuccsol a sorozat, egyszerűen hazarepül. A nézettségi adatok azonban az egekbe szöktek, és Hugh Laurie idén elnyerte a Golden Globe-díjat az alakításáért. Most éppen azon gondolkodik, hogy vesz egy házat és Amerikába költözteti a családját is. Az idén 47 éves színész egyébként sokaknak ismerős lehet olyan angol filmekből, mint a Majd a komornyik, az Értelem és érzelem, vagy a Papás-mamás, de láthattuk a 101 kiskutya vagy a Stuart Little kisegér című gyerekfilmekben is. Hugh Laurie személyisége egyébként kollégái szerint nem sokban hasonlít a kibírhatatlan Doktor House-éra. Talán csak abban, hogy ő is mindenre tudja a választ. A színész eleinte orvosnak készült, végül archeológiából és antropológiából diplomázott, de közben az Oscar-díjas Emma Thompsonnal amatőr színházat alapított. Ha éppen nem forgat, Hugh Laurie állandóan olvas, ezért a műveltségével igazi tekintélyt vívott ki magának a stábban. Ráadásul könyveket is ír, az egyik bestseller lett. Ebből most írja a forgatókönyvet, mert egy stúdió megfilmesítené a regényt. A sokoldalú sztár emellett kiválóan zongorázik és dobol, valamint gitározik egy együttesben, amelynek tagja a Született feleségekből ismert jóképű vízvezeték-szerelő, James Denton is. És ez még nem minden! Mivel az édesapja evezős olimpiai bajnok volt, Hugh Laurie is ezt a sportot választotta az egyetem alatt. A híres cambridge-i csapat és az angol válogatott tagjaként még ifjúsági világbajnokságot is nyert. Mára maradt a többi szenvedély: tizenéves kora óta motorozik, újabban bokszok és búvárkodik és lelkes környezetvédő. Szóval látszólag tökéletes. Doktor House alapfilozófiája azonban az, hogy mindenki hazudik. Mit gondol erről Hugh Laurie?

- Be kell vallanom, hogy ebben igaza van. Én azt hazudom, hogy pénzért csinálom ezt az egészet. Eljátszom, hogy laza fickó vagyok, aki félvállról veszi a munkát, miközben élvezi az életet. De ha őszinte akarok lenni, akkor ez nem igaz. Huszonöt éve vagyok színész, és minden reggel azzal áltatom magam, hogy ez csak játék. Például amikor elvállaltam House szerepét, megrántottam a vállam és azt mondtam: „oké, elbohóckodom Amerikában egy pár hónapig, aztán hazamegyek”. Pedig ez nem igaz: valójában nagyon is komolyan vettem. Igen, House-nak igaza van, mert én is hazudom, de legalább nem másoknak, csak magamnak – tette hozzá a színész.

„Lehettem volna sportoló”

Amikor a kis Hugh-t még egyáltalán nem érdekelte a színpad, egészen más vizeken evezett. Szó szerint. Édesapja példáját követve ugyanis, aki az 1948-as olimpián evezésben aranyérmet szerzett, őt is leginkább a sport érdekelte. Ahogy a családban mindenkit. Bátyja evezőlapáttal a kezében nőtt fel, de később az ügyvédi pályát választotta, és Skóciában telepedett le. A kis Hugh viszont nagy reménységnek számított. Páros evezésben az angol ifibajnokságon első helyet szerzett, és ennek köszönhetően kijutott a világbajnokságra is. Ott viszont lecsúszott a dobogóról, és csak a negyedik helyen végzett. „Kizárólag azért jelentkeztem Cambridge-be, mert köztudottan jó volt az evezőcsapatuk. A tanulás sosem érdekelt igazán. Antropológiát tanultam, mert ez tűnt a legkönnyebb szaknak, és nem kellett vele sokat foglalkoznom. Nem is lett volna rá időm, hiszen naponta nyolc-kilenc órát töltöttem a folyón.” Sportpályafutását végül egy szerencsétlen betegség törte ketté, mononukleózist (bakteriális fertőzést) diagnosztizáltak nála, ami akár komolyabb bajjal is járhatott volna, ha nem veszik észre időben. Sportolói terveit kénytelen volt hát feladni, de ma már nem bánja.


Egy vérbeli angol úr

Nem meglepő, hogy Laurie-hoz közel áll a morbid angol humor, mely sorozatbeli énjét is jellemzi, hiszen a negyvenes éveit taposó színész ízig-vérig angol, megfűszerezve egy kis skót öntudattal. Oxfordban látta meg a napvilágot, és az angol polgárok hétköznapi életét élte. Nagycsaládban nőtt fel, három testvére – két nővére és bátyja – oltalma alatt.
Amint felcseperedett, elindult szerencsét próbálni, és először a méltán neves etoni iskolában tanult, majd Cambridge-ben szerzett diplomát. Az egyetemen találta meg az életre szóló barátokat is, itt ismerkedett meg későbbi színész- és írótársával, Stephen Fryjal és Emma Thompson színésznővel. Tulajdonképpen az ő hatásukra lépett be az iskola Rivaldafény elnevezésű színtársulatába, melynek később az elnöke lett. A színészet, az alkotás és az írás egyszerűen magával ragadta. A Rivaldafény nem egyszerűen egy társulat volt, sokkal inkább egy mozgalom, melynek fő célja az angol humor és komédia terjesztése volt. Hugh-hoz az írás éppolyan közel áll, mint a színészet, a mai napig publikál egy angol napilapban, de jelent már meg novelláskötete is. „Angolsága” a munkájára is rányomja bélyegét. Nem csak társszerzője, de szereplője is volt, a Mr. Bean főszereplésével készült Fekete vipera című tévésorozatának, mely az angol humor remeke. És ugyan ma már ideje nagy részét Amerikában tölti, azért oxfordi szíve továbbra is Nagy-Britanniához húzza. Egyszerűen képtelen megszokni a jenkik nyíltságát, felszínességét, és ahol lehet hangoztatja is, hogy ő inkább megmaradt az angol értékek mellett.


Csendes siker?

Amikor a sport eltűnt az életéből, akkor talált rá a színészet. Nagyjából a diploma után kezdett el tévézni, és kisebb sorozatokban kapott szerepet. Rivaldafény társulatos barátaival azonban még ekkor is támogatták egymást. Hugh és barátja, Stephen Fry volt az a szerzőpáros, akik Alfresco című tévés sorozatukkal megalkották az angol tévés komédia műfaját, és elindították a siker felé Emma Thompsont. Persze Hugh sikeresen mókázott saját filmjeiben is, és attól kezdve a humor egyik jeles képviselőjeként tartották számon hazájában. Emma Thompsonnal pedig később is dolgozott együtt, például volt egy kisebb szerepe az Értelem és Érzelemben. Az angol közönség mégis akkor zárta szívébe, amikor elindult főszereplésével a Majd a komornyik című sorozat. Ki hinné, hogy aztán Hugh szerepelt a Spice Girls filmjében, vagy a Jessica Lange főszereplésével készült Betti néniben. Amerikát már nehezebb volt meghódítania. Egészen mostanáig leginkább gyerekfilmekben kapott lehetőséget. Ő volt a 101 kiskutya megfilmesített változatában Jasper, a kutyarabló, vagy a Stuart Little kisegér című film három részén át Mr. Little, de játszott a Csenő Manókban is.
Hollywood igazán akkor figyelt fel rá, amikor a nálunk nem vetített, Judy Garland életéről készült filmben Vincent Minellit alakította. Hugh-t 2004-ben szerződtették dr. Gregory House, vagyis Doktor House szerepére. Habár a sorozatnak kezdetben nem szántak nagy jövőt, mindössze egy évadnyi forgatókönyv készült belőle, az amerikai közönség körében akkora sikert aratott, hogy később nem volt megállás. Idén Laurie a fura doki szerepéért megkapta a legnagyobb elismerést is, és olyan nevek elől nyerte el a legjobb férfi főszereplőnek járó Golden Globe-díjat, mint Kiefer Sutherland a 24-ből. Azóta persze a gázsija is szépen megugrott, és már befutott színészként tartják számon. Jobb későn, mint soha!


Féltett magánélet

Hugh pár nappal a harmincadik szülinapja után vette feleségül élete szerelmét, Jo Greent, akivel azóta is boldog házasságban él. A kis család Londonban telepedett le, és ma már három gyermekkel büszkélkedhetnek: két fia, Charlie és Bill mellett van egy kislánya is, Rebecca. A Laurie csemeték, egyelőre úgy néz ki, követni fogják papájukat a pályán. Fia, Bill nemcsak színész, de Harry Potter is akart lenni. Még arra is rá tudta venni a papát, hogy elvigye a film szereplőválogatására. Sajnos a kis Bill akkor még túl fiatal volt a karakterhez. Lánya, Rebecca azonban már fellépett a világot jelentő vászonra, és öt évvel ezelőtt már játszott egy angol tévéfilmben. A főszerepelő Emma Thompson volt, akinek gyerekkori énjét keltette életre. A papa persze rém büszke volt egy szem lányára. Laurie a sorozat miatt jelenleg Hollywoodban él egy bérelt lakásban. De amint a forgatás egy kicsit hosszabb időre leáll, már repül is haza Londonba, hogy minél több időt tölthessen a családjával. A későbbiekre nézve úgy döntött, ha a sorozat sikeres lesz, magával viszi feleségét és gyermekeit Amerikába, hogy még kevesebbet legyen tőlük távol. Ugyanis nemcsak az egyedüllétet, de a népszerűséget is nehezen szokta meg. Imád például motorozni – még tizenhat évesen kapta első motorját az édesapjától ajándékba -, már Amerikában is vett magának egy járgányt, hogy azzal menjen a forgatásokra. Így a bukósisak legalább attól megvédi, hogy minden sarkon felismerjék.

Kedves Alan:
A május 24-ei cikkében a sorozatok évadzárásáról ír, és megígérte, hogy néhány napon belül fog még írni a House MD évadzárójáról. Minden nap olvasom a cikkeit, és vagy nem vettem észre valamit, vagy maga felejtette el az ígéretét. Talán csak, mint én, a mai napig azon töri a fejét, mi is történt valójában a sorozatban. House-t valóban lelőtték? Nagyon szeretném tudni az Ön gondolatait a sorozat befejezéséről, mivel rájöttem, hogy nagy rajongója a sorozatnak. Gondolatébresztő epizód volt. Nézze el nekem, ha egy korábbi cikkében már foglalkozott ezzel. Lehet, hogy csak nem vettem észre.
-- Mary Ann Bucsko, Vernon

Alan írja: Nem, nem mulasztotta el, Mary Ann, és nem, nem felejtettem el. Mielőtt unalmas logisztikai részletekbe bocsátkoznék, elfoglalt egy csomó más feladat, később meg már arra vártam, hogy interjúvégre kaphassam a sorozat producerét, David Shore-t, aki az évadzárót írta és rendezte.

Először is, Shore szerint, csak az epizód eleje (amikor House a feldagadt nyelvű beteget próbálja diagnosztizálni, és amikor House-t lövés éri) és a vége (amikor House-t beszállítják a sürgősségire és ketamint kér) volt valós történés. Minden más –a kipukkanó szemgolyó, a taco pultos jelenet, a robotkaros előjáték, és amikor House behúz egyet Wilson-nak –csupán House fejében játszódik.

Hallottam már, hogy egyesek szerint a nyitójelenet, amikor House személyesen kérdezi ki a beteget és a szokatlanul könnyelmű Foreman úgy dönt, moziba akar menni, szintén az álom része, de Shore ragaszkodik a saját érveihez. „Ha a nézők furcsának találták, az azért lehetett, mert a rendező nem rendelkezik nagy tapasztalattal.”

Shore azt is mondja, „Ugyanakkor, a középső részt nagyon is valóságosnak gondolom. House nem egy seggfejjel vitázik, aki lelőtte őt, sem a munkatársaival; a fejében történik mindez, de nagyon is valóságos vita ez önmagával arról, hogy hogyan kellene élnie az életét.”

(Figyelmeztető: Spoilerek következnek a harmadik évadhoz, úgyhogy aki nem akar ezekről tudomást szerezni, ne olvassa tovább.) Shore azt mondja, hogy House egy orvosi újságban olvasott a ketaminról, aminek kapcsán létrejött az álom egy része, melyben a ketamin meggyógyította a fájdalmát –és ami átvezetést nyújt az új évadhoz.

„Ezzel fogunk valamit kezdeni”, mondja. „Meg fogják próbálni, és némileg sikeres lesz a próbálkozás”.

Figyeljük meg a „némileg” szó jelentését, hiszen ha sikerül a lábát tartósan meggyógyítani, ha nem, Shore megígéri, hogy „nem fogjuk őt megváltoztatni (érzelmileg); végtére is, House az, aki: House. Úgy gondolom, többnyire ugyanilyen volt azelőtt is, hogy bármi történt a lábával.”

De egy ideiglenes haladék House-nak ugyanazt jelentené Hugh Laurie-nak. A színész helyzete hasonló Laura Innes-éhez a „Vészhelyzet”-ből, akinek évi 22 részen keresztül kellett bicegnie egy bottal. Tökéletesen egészséges lábakkal ez nagyon megerőltető. (A „Vészhelyzet”-ben azért gyógyították meg Laura Innes csípőjét, mert az évek során túl sokat kellett elviselnie fizikailag.)

„Hugh vállai sajogtak az utóbbi időben, és szeretnénk megtenni, amit csak lehet, hogy ezen segíthessünk”, mondja Shore.

Az évadzáró egyik olyan eleme, melyet nem visznek át a következő évadba: a férfinak a kiléte és motivációja, aki lelőtte House-t. (Elias Koteas, aki a fegyverest játszotta, nem tér vissza.)

„Jobban érdekelt House szemszögéből a kérdés, vajon miért lőné le őt bárki, mint, legyünk őszinték, egy evilági ok”, teszi hozzá Shore. „Bárki aki lelövi az embert, őrült. Nem érdekelnek egy ilyen személynek a valódi okai”.

Mivel többeknek problémát jelentett a kisnagybetű , ezért a house oldal a következő címeken is elérhető:

http://www.masita.hu/House/
http://www.masit a.hu/HouseMD/
http://www.masita.hu/housemd/
http://www.masita.hu/doktorhouse/
http://house.masita.hu/
http://housemd.masita.hu/
http://doktorhouse.masita.hu/

Tudom, hogy az oldalon található anyagok frissítése kicsit elmaradt a várttól, de egyenlőre még a fejlesztéseket csinálom illetve probálom összegyüjteni az összes színészt aki játszott a sorozatba (már csak 15 rész van vissza).

Ahogy elkészül a szavazás és az adatbázisok feltöltése, én is ismét nekiállok szövegkönyveket csinálni, illetve az első feltöltés óta összegyült képeket rendbeteszem és azokat is feltöltöm az oldalra.

Aki használja a fórumot találkozhatott néhány változással ilyenek például a válasz lehetőség, az üzenetek sorszámozása, a több topic.

Jó szórakozást kívánok mindenkinek az oldal böngészéséhez!