Doktor House Fansite
Season 1 - Episode 16 - Súlyos eset (Heavy)
Magyar szövegkönyv
HOUSE, M.D.
1X16: TÚLSÚLY
[Nyiókép, egy gyerekszobát látunk. Jessica, egy 10 éves elhízott lány, ül az ágyán és nagyon lehangoltnak néz ki.]
Anya hangja: - Jessica! Jessica, gyere! Mennünk kell. [Bejön és az ajtófélfának támaszkodik.] - Merünk vagy vesztünk, Szívem.
Jessica: - Nem érzem jól magam.
Anya: [megtapintja a homlokát] - Nem vagy lázas.
Jessica: - A hasam fáj.
Anya: - Szívem, ha nincs lázad...
Jessica: - Nem akarok iskolába menni. Itthon is tudok tanulni.
Anya: - Jessica, mi a baj?
Jessica: - Mindenki utál engem.
Anya: - Ugyan már, ki utál téged!? Nem is ismernek, hiszen meg sem próbáltak megismerni.
Jessica: - Utálom magam.
Anya: - Jessica, ne mondj ilyeneket. Szívem. Nézz rám! Figyelj! Te egy csodálatos, gyönyörű kislány vagy. Ne hagyd, hogy pár buta...
Jessica: - Pár? [Elkezd sírni.] - Az egész osztály.
Anya: - Emlékszel a mesére, mikor egy fiú állandóan ismételgette, hogy utálja a tojást és sonkát? Végül mégis rájött, milyen finom is az. Egy napon az osztálytársaid is rájönnek, milyen nagyszerű gyerek is vagy valójában. Olyannak kell lenned, mint Sam-nak az Én vagyok Sam-ből. Soha nem szabad feladnod.
Jessica: - Oké.
[Vágás Jessica a tornaórán van. Ugráló kötéllel ugrál, miközben a többiek az osztályból nézik őt és nevetnek rajta.]
Néhány osztálytárs: - Ez az. Folytasd.
Mr. Conroy: - Jó. Remek. Nagyon jól csinálod. [Észreveszi, hogy egy gyerek Jessica mögött ugrál és utánozza Jessicát.] - Hé, Seth. A tanítás hátralévő részét a padban ücsörögve szeretnéd tölteni?
Seth: - Nem.
Mr. Conroy: - Folytasd, Jess. Van még 40 másodperced.
Jessica: - Fájnak a karjaim.
Mr. Conroy: - Ugyan. Tarts ki. Meg tudod csinálni.
Jessica: - A mellkasom is fáj.
Seth: - Mit gondolsz, hogy érezhet az udvar?
Mr. Conroy: [ahogy a gyerekek nevetnek] - Seth, van két köröd. Indulás. Jess, ez csak egy görcs, oké? Csak... lélegezz. Meg tudod csinálni.
Jessica: - Nem megy.
Mr. Conroy: - Még 10 másodperc. Tarts ki.
[Jessica a földre zuhan.] - Jessica, Jessica! [A hátára fordítja.] - Jessica! [Meghallgatja a szívverését. Számítógépes kép által láthatjuk a szívverését, ami gyors majd megáll.] - Istenem! Fuss az irodába Miss Parsons-ért! Most! [Néhány gyerek elfut, Mr. Conroy hívja a mobilján a 911-et.] - A Finley Általános Iskola udvarán vagyok. Az egyik tanulónak szívrohama van. Igen, 10 éves. Gondolja, hogy nem tudom? Csak küldje az átkozott mentőt. [Elkezdi a szívmasszázst.] - Gyerünk, ébredj! Gyerünk, aranyom!
[Vágás House elhagyja a 2-es vizsgálót. Cuddyhoz sétál, aki a klinika felvételi pultjánál áll.]
House: - Látott valaha piercinges gyulladt herezacskót?
Cuddy: - Nem, de ismerek olyanokat, akikkel ez igazán megtörténhetne. Beszélnünk kell!
House: - Nos, ha fájdalmat akar, akkor az egyetlen megoldás a pénisz.
Cuddy: - Én inkább apadravyát javaslok. Ez nem beszélgetés.
House: - Nekem úgy tűnik, hogy az.
Cuddy: - Nem, maga mindent megpróbál, hogy elkerülje ezt, mert tudja, miről akarok beszélni.
House: - Mellbimbókról?
Cuddy: - Egyik emberét ki kell rúgnia.
House: - Hát persze! Amint megcsináltam az értékelést. Aztán az értékelés értékelését. Egy ilyen döntést nem lehet megalapozott értékelés nélkül meghozni. Az egész nem tart tovább egy, talán két hónapnál. Legfeljebb négy, hacsak nem lesz nagyon bonyolult.
Cuddy: - Nincs kibúvó. Ön is tudja, jobb ezen minél hamarabb túl lenni, mintha egy sebtapaszt kellene letépni.
House: - Csakhogy itt nem egy tapaszról és gézről van szó, hanem egy emberről.
Cuddy: - Mintha érdekelné.
House: - Mintha magát nem. [A lift kinyílik és feltűnik Cameron.]
Cuddy: - Egy hete van rá. Intézze el! [Cameron kiszáll a liftből. House beszáll a liftbe, Cameron sóhajt és követi.]
Cameron: - Itt van Dr. Lenkiewicz beszámolója.
House: - Nem is ismerem.
Cameron: - Ő ismeri magát.
House: - Mi az eset?
Cameron: - Szívroham.
House: - Egyáltalán nem ismerem.
Cameron: - A beteg 10 éves.
[Vágás az irodába.]
Foreman: - A 10 évesek nem kapnak szívrohamot. Ez valami tévedés lesz.
House: - Igaz. A legegyszerűbb magyarázat, hogy 40 éves, csak hazudott a koráról. Talán egy színésznő, aki szerepet akar.
Foreman: - Úgy gondoltam, talán a tesztek rosszak.
Cameron: - A sürgősségi is ezt hitte. A CK-MB háromszor is pozitív lett. Az EKG a klasszikus ST-elevációt mutatja. Ez bizony szívroham.
Chase: - Túl kövér. A "túl" miatt kondult meg a vészharang.
Foreman: - Ugyan már. Évtizedek kellenek, hogy annyit zabálj, ami szívrohamhoz vezet.
Chase: - Nem kellenek évtizedek, hogy kicsináld magad. Ilyen kövéren, már rég tablettákat szednék.
Cameron: - Nem túladagolás. Fáradtság, izomfájdalom, koncentrálási nehézség már évek óta.
Chase: - A súlya és az emiatti depressziója miatt.
House: - Öt gyerekorvos, két táplálkozási szakember és egy pszichológus ugyanezt mondta. Az, hogy szívrohama volt, arra mutat, hogy valamit nem vizsgáltak meg.
Foreman: - Genetikai alapja lehet.
Cameron: - Mi a helyzet a metabolikus X szindrómával?
Chase: - Inzulin rezisztencia?
Foreman: - Az X szindróma tudtommal stroke-ot okoz, nem szívrohamot.
House: - Okozhat azt is, ha magas a vérnyomása.
Cameron: - Ami valószínűsíthető a testsúlyából.
House: - A tünetek stimmelnek. Tetszik. Csináljunk egy hyperinsulinemiás-euglikémiás tesztet. [Felállnak, hogy elmenjenek.] - És még valami. Azt mondták, hogy egyikőtöket ki kell rúgnom a hétvégére. Új sheriff. Össze kell húzni a nadrágszíjat. Tudjátok, hogy megy ez. Oké. Folytassátok! [Bemegy az irodájába.]
Foreman: - Ez csak valami játék. House saját SztÁrulója.
Cameron: - Ezt nem House akarja, hanem Vogler. Nem hagyhatjuk, hogy ez közénk álljon. Együtt kell maradnunk.
Chase: - Miért?
Cameron: - Arra gondolsz, hogy egymás torkának fogunk esni?
Chase: - Nem. Ez egy mindent vagy semmit játék. Ha te vesztesz, én nyerek. Nincs csapatjáték.
Foreman: - És úgy tűnik, House pont ezt akarja. Cameronnal értek egyet. Talán rossz stratégia, de nem akarom megadni House-nak ezt az elégtételt. Menjünk. Vár egy beteg gyerek. Rémlik?
[Vágás Jessica kórházi szobájára.]
Anya: - Cukorbeteg?
Cameron: - Nem, de valami hasonló. Az MS-X betegek nem reagálnak normálisan az inzulinra, amitől túl sokat termelnek belőle, ami a metabolikus eltérésekhez vezet. Teszttel ellenőrizzük, de ennek vannak bizonyos veszélyei.
Anya: - Ez a dolog kezelhető?
Cameron: - Kontrollálható diétával és gyógytornával.
Anya: - Várjon. Jessica már megfelelően táplálkozik és tornázik minden nap.
Cameron: - Tudom, hogy felkerestek táplálkozási szakembereket.
Anya: - És mindent úgy csináltunk, ahogy ők ajánlották.
Cameron: - Értem, de...
Anya: - Maguk orvosok miért ragadnak le mindig a súlyánál? Ha a diéta és a torna a megfelelő kezelés, akkor a diagnózis rossz.
Cameron: - Elképzelhető. De az egyetlen mód, hogy megtudjuk, ha engedélyezi a teszteket.
[Vágás az ambulanciára.]
Lucille: - Ez tényleg rossz, különösen éjszaka. Mintha lángolna a szívem. Mintha... Nem is tudom. Mintha...
House: - Égne?
Lucille: - Pontosan.
House: - Úgy hangzik, mint a... gyomorégés.
Lucille: - Tud adni valamit?
House: - Mondjuk egy szótárt?
Lucille: - Tessék?
House: - Úgy látom, nem említette egyszer sem, amikor terhesgondozáson járt itt.
Lucille: - Terhesgondozás? Nem vagyok terhes.
House: - Sajnálom, nem mondhat ilyet ha nincs fonendoszkópja. Szakmai szabály.
Lucille: - Tudom, mikor vagyok terhes, oké? Hat gyermekem van. Ezért volt a férjemnek spermavezeték-elkötése és óvszert is használunk.
House: - A spermavezeték regenerálódhat. Az óvszer kilyukadhat.
Lucille: - Oké.... [Leugrik az asztalról és végigmutatott magán.] - így kell kinézni egy nőnek. Érti? Nem csak csont és bőr vagyunk. Van rajtunk hús, van rajtunk domborulat.
House: - Magában pedig van belül egy kis ember. [Lucille megragadja a táskáját és az ajtó elé fordul.] - Oké, oké. Sajnálom. Biztos a média agymosásának áldozata vagyok és a sokéves orvosi gyakorlatnak.
Lucille: - Átkozottul igaz.
House: - Utánanézek savlekötőnek, amig a nővér vesz egy kis vért.
Lucille: - Vért? Minek?
House: - A gyomorégés miatt. Biztosnak kell lennünk, hogy nem... terjeszkedik.
[Vágás Jessica egy mérleg előtt áll.]
Jessica: - Nem akarom.
Chase: - A teszthez szükséges néhány pontos adat. Ha nem tudjuk pontosan, mennyi a súlyod, nem tudjuk meg a helyes válaszokat. [Foreman mutatja Chasenek, hogy álljon arrébb – előjön a háttérből.]
Foreman: - Elmondok neked egy titkot. Amikor olyan idős voltam, mint te, én is kövér voltam.
Jessica: - 100-on fölül volt?
Foreman: - Jóval. A szomszéd srácok 'Rerun' néven szólítottak.
Jessica: - Rerun?
Foreman: - Egy kövér srác a TV-ből. Úgy tettem, mintha tetszene, de nem így volt.
Jessica: - Hogy sikerült lefogynia?
Foreman: - Kilencedik osztályban 13 cm-t nőttem. Aztán minden kiegyenlítődött.
Jessica: - Gondolja, hogy velem is meg fog történni?
Foreman: - Nos, igen. Anyukád magas, te alacsony vagy a korodhoz. Valószínüleg meg fogsz nyúlni. [A lány rálép a mérlegre.]
[Vágás Foreman és Chase benyit az irodába.]
Chase: - A kövérség nem az, amit csak úgy kinő az ember.
Foreman: - Ezt úgy véljem, még sosem láttál csecsemőt?
Chase: - Ő nem csecsemő, 10 éves.
Foreman: - És úgy gondolod, ha érezteted rajta, mennyire szar neki, jót teszel vele?
Chase: - Igen, ha ez kimozdítja a kanapéról.
Cameron: - Azt hiszem, már így is nagy nyomás alatt van.
Chase: - Nem az anyja által.
Cameron: – Mindenhonnan azt hallani, légy vékony és sikeres leszel.
Chase: - Nem. A társadalom azt sugallja, legyél vékony és vonzó leszel. És tudod mit? A vonzó azt jelenti, hogy a társadalom kedvére való vagy.
Cameron: - Úgy vélem, elmondhatnánk a gyerekeinknek, hogy nincs gond, amig egészségesek.
Chase: - Jó. Azért vagy 40 kiló, mert így egészségesebbnek érzed magad?
Foreman: - Felejtsd el! Csak azért ilyen nyűgös, mert tudja, hogy őt fogják kirúgni.
[Vágás House és Wilson ételt vesznek az önkiszolgáló étteremben.]
Wilson: - Valami elképzelés?
House: - Miről? Sharon Gaza övezeti tervéről?
Wilson: - Kit küldesz el?
House: - Azt hiszem, ráveszem Voglert, hogy olcsóbb, ha mind maradnak.
Wilson: - Neked még sikerülne is. A legtöbb milliárdos úgyis bajban van a számokkal.
House: - Költséghatékonyabb, ha megragadom Cameron seggét, Foremant eunuchnak hívom, Chase-t... Nos, megragadom az ő seggét is.
Wilson: - Nagyon tehetséges vagy számos területen, de a hivatali politika nem tartozik közéjük. Ne húzd fel Voglert!
Pénztáros: - Külön vagy együtt?
House: - Együtt. [House otthagyja Wilsont, hogy fizessen kettejük ebédjéért.]
[Vágás Jessica szobájára, ahol a csapat elvégzi a vizsgálatot.]
Chase: - Fokozatos szőlőcukor bevitel egészen 6,9 mg/percig.
Anya: - Minden rendben?
Jessica: - Szomjas vagyok.
Cameron: - Még egy kis idő és kész is leszel.
Foreman: - Akárcsak Dr. Chase.
Chase: - Akarsz fogadni?
Jessica: - Azt mondtam, szomjas vagyok.
Cameron: - Még öt perc. Oké, szívecském?
Jessica: - Nem vagyok a szívecskéje! Ne hívjon így!
Anya: - Jessica, ez nem valami kedves.
Jessica: - Ők azok, akik nem kedvesek.
Anya: - Jessica.
Jessica: - És te sem. Nem akarom többé ezt! [Kitépi az orráról a csövet, ami segíti a légzését.]
Anya: - Jessica! Jessica, nyugodj meg! [Elkezd csapkodni.] - Ne! Ne!
Jessica: - Engedjenek el! [A következőkben a párbeszédeket elfedi Jessica sikoltása.]
Cameron: - Nézzünk vércukorszintet. Biztos kezd esni a glükózszintje.
Anya: - Még soha nem láttam ilyennek. Valami nincs rendjén.
Jessica: - Engedjenek! Szálljanak le rólam! Engedj el, te kurva! Szemetek! [Közben egyfolytában csapkod.]
Anya: - Ó, ne!
[Vágás később ugyanitt. Jessica békésen alszik.]
Foreman: - Benyugtatóztuk. Mrs. Simms, ne aggódjon! A hypoglycemia okozhat átmeneti pszichózist és hasonlókat a HEC eljárás során.
Anya: - Sosem akartam, hogy ez megtörténjen.
Chase: - Megértjük, hogy dühös...
Anya: - Inkább az állapotával kellene törődniük, de ehelyett veszekednek és fogadásokat kötnek.
Cameron: - Sajnálom, ha úgy tünt, nem szenteltünk elég figyelmünket a lányának, de biztosíthatom...
Anya: - Kérem. A fennkölt kétszínűségét tartogassa a barátjának. [House odasétál.]
House: - Nincs igaza. Ő igazán becsületes. És nem ők rontották el.
Anya: - Maga kicsoda?
House: - A laborból jöttem. A vizsgálat szerint nincs hypoglycemia, vagyis a rohamot nem az orvosok idézték elő.
Anya: - Akkor mi okozta?
House: - Fogalmam sincs. Ennek biztos örülni fog: ez nem kezelhető diétával és tornával.
[Vágás House benyit az irodába, a többiek követik.]
House: - Mi más okozhat ilyen véletlenszerű dühkitörést egy 10 évesnél?
Foreman: - Semmi, ami szívrohamot is okozhat. [House elkezd írni a fehér táblára.]
House: - Feltételezem, nem kell rámutatnom, hogy ez a legmegfelelőbb idő hogy bármelyikőtök agyából kipattanjon egy brilliáns ötlet.
Chase: - A hypercoagulabilis állapotot okozhatja egy vérrög. A vérrög lehet a szívroham eredménye.
Cameron: - Ez inkább stroke-ot okoz, mint pszichózist.
Chase: - Nincs igazad. Ha a vérrög az amygdalaba jut, az okozhat véletrenszerű dühkitörést.
Cameron: - Igaz, mert minden lehetséges, de az nem, hogy egy ennyi idős gyereknek vérrögjei legyenek.
Chase: - Dehát kövér.
Cameron: - Emiatt nem keletkezik vérrög.
Chase: - A nagyon elhízott betegeknél jelentkezhet zsírembólia.
Cameron: - Igen, miután zsírleszívás történt, ami ebben az esetben nem volt.
Chase: - Honnan tudod?
Cameron: - Mert megvan a kórtörténete, és mert egyetlen épelméjű plasztikai sebész sem végezne zsírleszívást egy 10 évesen.
Chase: - Találkoztál már épelméjű plasztikai sebésszel? [Cameron ki van akadva.]
House: - Nem volt zsírleszívása.
Cameron: - Köszönöm.
House: - De mi a helyzet az egyéb, elhízás elleni drasztikus kezelésekkel?
Foreman: - Például?
House: - A fogyi tabletták okozhatnak szívrohamot és vérrögöket.
Cameron: - A toxikológiája negatív.
House: - Az nem mutatja ki a nem engedélyezett fogyasztószereket.
Cameron: - Az anyja nem adhatott neki.
Chase: [gúnyosan] - Igen, ő úgy gondolja, a lánya úgy tökéletes, ahogy van.
House: - Hazudik. Oké. Ti ketten, adjatok neki heparint és warfarint, megelőzendő a további vérrögöket. Te meg [Foremannak] megkeresed a tablettákat.
[Vágás House az irodájában van, bevesz pár Vicodint. Foreman belép.]
House: [megrázza a Vicodinos üveget] - Nem fogyi tabletták. Kicsit nagyobb területen kellene keresned. És ne csak kérdezd meg az anyját. Ha még nem említette volna, nem egy...
Foreman: - Ha ki akar rúgni valakit, tegye meg. De nem bánjon velünk úgy, mint a kísérleti patkányokkal, várva, mikor esünk egymásnak.
House: - Akkor mit kéne tennem?
Foreman: - Nem érdekel, hogy mit csinál.
House: - Igen, észre is vettem, milyen közönyös vagy. Még az orvosi véleményedet sem árultad el. - Te kit rúgnál ki?
Foreman: - Nem az én döntésem.
House: - Kiváncsi vagyok a véleményedre. [Foreman elindul kifelé.] - Rendben, akkor te leszel az.. [Foreman megfordul.] - Másrészt, még van egy lehetőséged.
Foreman: - Chase.
House: [kissé zavartan] - Amiért a múltkor elbaltázott egy angio-t?
Foreman: - Mindenki hibázhat.
House: - Akkor a pénzről van szó. Neheztelsz rá és szerinted nincs is szüksége erre a munkára.
Foreman: - Ő nem értékeli ezt a munkát.
House: - De kész volt három menetben is küzdeni érte Cameronnal.
Foreman: - Akarta, de nem értékeli. Nincs azzal baj, ha csak el akarod valahogy tölteni az időt, de ez nem az a hely.
House: - Meg vagyok lepve.
Foreman: - Azt hitte, Cameront választom?
House: - Nem hittem, hogy bárkit is megnevezel.
[Vágás House és Wilson kilép a liftből.]
House: - Nem olyan aki kivonja magát a csetepatéból, bár azt szeretné, ha ezt hinnénk.
Wilson: - Tulajdonképpen te feszegetted a témát.
House: - Csak aggódik, hogy elveszti a munkáját, mint bárki más.
Wilson: - Gondolkodtam. Úgy teszel, mintha te lennél az egyetlen szerencsétlen itt.
House: - Nem vagyok szerencsétlen. [Benyitnak az ambulanciára.]
Wilson: - De boldog sem.
House: - És te az vagy?
Wilson: - Ami a munkát illeti, igen.
House: - Pontosan ott vagyok, ahol lennem kell és azt teszem, amit tennem kell.
Wilson: - Némi szarkazmust vélek kihallani a hangodból. Miért nem te leszel az? Aki kilép?
House: [megnézi a kórlapot] - Hmmm... Tévedtem.
Wilson: - Voglerrel vagy Foremannal kapcsolatban?
House: - Mrs. Hernandez terhességi tesztjével.
Wilson: - Ki az?
House: - Vagy egy nő, aki földönkívülit hord a szíve alatt, vagy egy új beteged. [Wilson megfogja a kórlapot.]
[Vágás Foreman Jessica tanárával beszél egy üres teremben.]
Foreman: - Szóval soha nem látott nála tablettákat. Nem is említett ilyesmit?
Ms. Ayers: - Természetesen nem.
Foreman: - Nem lenne gond, ha beszélnék néhány barátjával?
Ms. Ayers: - A barátaival?
Foreman: - Nem akarom őket kivallatni. Csak meg akarom kérdezni, beszélt-e nekik Jessica ilyesmiről. Nagyon fontos lenne, mert súlyos az állapota.
Ms. Ayers: - Értem. Csak Jessicának nem igazán voltak barátai.
Foreman: - Egy sem?
Ms. Ayers: - Belefáradtam, hogy próbáljam rávenni a többieket, hogy jobban befogadják a gyerekek olyan...
Foreman: - Gyerekek?
Ms. Ayers: - Azt akartam mondani, hogy kis pöcsök. [Megszólal a csengő.] - Minden ötödikesnek van egy nyolcadikos felvigyázója. Talán vele kéne beszélnie.
[Vágás Vogler és Cuddy a klinika felvételi pultjánál áll.]
Vogler: - Mi a helyzet House-zal?
Cuddy: - Időt kért, hogy megcsinálhassa mindenki értékelését.
Vogler: - Mire maga nemet mondott és kitűzött egy határidőt?
Cuddy: - Egy hete van. Addigra meglesz vele. [Cameron besétál.]
Vogler: - Sosem azt csinálja, amit mondanak neki. Nem tudom, miért pont most kezdené el. [Vogler odamegy Cameronhoz, hogy beszéljen vele, aki éppen egy klinikai aktát néz.] - Helló. Edward Vogler. Említette Dr. House, hogy kényszerítem, hogy bocsássa el valamelyiküket? Úgy vélem, az a célja, hogy ellenszenvesnek állítson be.
Cameron: - És mi a maga célja?
Vogler: - Én tényleg kényszerítem. Mindent el fogok követni, hogy megkönnyítsem az átmenetet annak, akit majd kiválaszt.
Cameron: - Ha bűnösnek érzi magát emiatt, egyszerű a megoldás.
Vogler: - Nem érzem bűnösnek magam.
Cameron: - Akkor miért mondta el ezt nekem?
Vogler: - Nem érzem magam bűnösnek. De az nem jelenti, hogy nem érzem rosszul magam. Gazdag vagyok, de még ember. [Mosolyog.] - Csak azt akartam tudatni ha bármit tehetek Önért, az ajtóm nyitva áll.
Cameron: - Köszönöm. [Cameron elmegy, Cuddy odamegy Voglerhez és szembenéz vele.]
Cuddy: - Információra van szüksége? Azt hittem már kiismerte House-t.
Vogler: - Így is van. De a csapatát még nem. [Elmegy.]
[Vágás Wilson és House a vizsgálóban vannak a szomorú tekintetű Lucillelal.]
Wilson: - Az ultrahang és a biopszia megerősítette félelmeinket. A tumor feltünően nagy, legalább 13,5 kiló.
Lucille: - Istenem.
House: - Ez egy új rekord a klinikán.
Wilson: [Housera néz egy "ezzel nem segítesz" tekintettel] - A daganat teljesen jóindulatú, nincs jele ráknak. Már beszéltem Dr. Berginnel és amint ráér, első dolga lesz reggel.
Lucille: - Micsoda? [House és Wilson kicsit zavartan néz ebben a pillanatban.]
Wilson: - A műtét.
Lucille: - De ha nem rák, nem is halálos, igaz?
Wilson: [House-ra néz segítségkérően, de ő csöndben marad ez egyszer.] - Nem.
Lucille: - Viszont lesz egy hatalmas sebhelyem. Többé nem hordhatok bikinit.
House: - Szokott bikinit hordani?
Lucille: - Igen. Van valami gondja ezzel?
House: - Nincs. Sose voltunk együtt úszni.
Lucille: - Tudtam. Az egész erről szól. Arra akartak rávenni, hogy végeztessek el egy plasztikai műtétet.
House: - Igen, pont ezért ültettünk egy 13,5 kilós tumort a petefészkébe.
Lucille: - Ez nem halálos. [House és Wilson egymásra néznek egy "hallod, amit én?" tekintetettel.] - A műtét egyetlen eredménye, hogy megváltozik a külsőm. Ez a plasztikai műtét definíciója.
Wilson: - Ez enyhítene a gyomorégésén és a kényelmetlenségén is.
Lucille: - Na ja. Miért is adnának savlekötőt, ha fel is vághatnak és kedvükre valóra formálhatnak? [Leugrik az asztalról, megragadja a táskáját, és odasétál Househoz.] - A férjem szereti a testem. Nem tud vele betelni. [Ekkor Wilson teljesen végigméri.] - Gondolják, hogy ez továbbra is így lesz, ha úgy nézek ki, mint egy filézett hal? [Elmegy, bevágva az ajtót maga mögött.]
Wilson: - Ez váratlan volt.
House: [bólogat] - Igen.
[Vágás Foreman Jessica egyik nyolcadikos felvigyázójával beszél.]
Clementine: - Szünetekben mindig az udvar körül futott köröket. Azt mondta, tornázik, de tudtuk, hogy azért csinálja, mert senki nem akart játszani vele. Én is csak azért vagyok a haverja, mert Ms. Ayers hozzám osztotta be. Ez még nem jelenti azt, hogy barátok vagyunk.
Foreman: - Biztosíthatlak, hogy ezt közlöm majd az orvosaival.
Clementine: - Kösz.
Foreman: - Beszélt neked valaha is fogyi tablettákról?
Clementine: - Magának is ezzel jött?
Foreman: - Hogy érted?
Clementine: - Egyik nap rajtakaptam, épp gyógyszert vett be. Azt hazudta, fogyi-tabletták, amit az anyja adott neki. Na ne. Egy olyan lány, mint ő, nem szedhet fogyi tablettát.
[Vágás Foreman Jessica anyjával beszél a kórházban.]
Anya: - Nem adtam neki fogyi tablettát. Soha.
Foreman: - Na igen. Akkor a képzeletbeli anyukája volt.
Anya: - Nem szed semmilyen tablettát. Az a lány hazudik.
Foreman: - Miért hazudna?
Anya: - Mert egy kis hazug.
Jessica: - Anya.
Anya: - Sajnálom, kicsim.
Jessica: - Clemmie nem hazudik. Tényleg vettem be tablettát. Azt mondtam neki, te adtad nekem, mert nem akartam bajba kerülni.
Foreman: - Hol szerezted őket?
Jessica: - Elloptam a boltból.
Anya: - Miért? Miért csináltad?
Jessica: - Mert nem akarok ronda lenni többé.
Anya: - Kicsim, te nem vagy ronda.
Jessica: - De az vagyok. Tudom, hogy te nem így gondolod, de az vagyok. Gusztustalan vagyok.
Anya: - Jessica, kérlek, ne mond ezt.
Jessica: - Csak be akartam illeszkedni. Tudod, hogy barátaim legyenek. Vagy legalább egy velem egykorú, aki kedves velem. [Mindketten sírnak.]
Foreman: - Figyeljen, a tabletták vérrögöt hozhattak létre, szívrohamot és álmatlanságot okozhattak. Ez megmagyaráz mindent. Még itt tartjuk éjszakára, hogy megbizonyosodjunk, hogy minden rendbe jön.
Anya: - Köszönöm.
[Vágás, a csapat az irodában gyülekezik.]
Cameron: - Nem hiszem el, hogy ennyire maga alatt volt.
House: - Az igaz, ha mindenki utálna, akit ismerek, ha rám se bírnának nézni, én nem lopkodnék boltokból.
Cameron: - Nem a lopásról beszélek.
Foreman: - Biztos, nem tudta, hogy milyen veszélyes. Talán a TV-ben, vagy az Interneten látta a reklámot.
Chase: - Szóval a média és a gyógyszergyártók hibája, nem az övé, amiért képtelen volt megállni, hogy ételt lapátoljon magába. [Átnyújt egy csésze kávét Housenak. House eltöpreng ezen a benyalós gesztuson.] - Senki sem kényszerítette, hogy meghízzon.
Cameron: - A rákost sem kényszeríti senki, hogy rákos legyen.
Chase: - Ez nem betegség!
Foreman: - Olvastad a legutóbbi kutatási eredményeket?
Chase: - Igen. Amit eddig nem láttam, hogy egy gyerek almát evett vagy biciklizett volna. Ti, amerikaiak már kosárlabdában sem vagytok képesek versenyezni a világ többi részével, hacsak nem a nagyképernyős tévén távirányítóval játszható típust vesszük.
Foreman: - Remek. [Feláll és elindul kifelé.]
House: [dadogva] - Várjunk csak. Te hagyod, hogy ilyeneket mondjon? Sértegeti a kosárlabda csapatainkat. [Foreman csipogója megszólal, azután Chaseé, majd Cameroné is.]
[Vágás, az inasok a folyosón rohannak.]
Jessica: - Istenem! Szörnyen fáj! Kérem!
Foreman: [belépve] - Mi történt?
Jessica: - Kérem segítsenek!
Anya: - Vérzik.
Cameron: - Hol?
Jessica: - Ó, Istenem. [Cameron felemeli Jessica nyakánál a köntöst felfedve a nyilt, vérző sebeket a mellkasán.] - Állítsák el. Kérem!
[Vágás a csapat a fehér tábla előtt, amire a "bőrelhalás" is hozzáadódott.]
Cameron: - A fogyi tabletták miatt van itt.
Chase: - Miattunk vannak rajta a sebek.
Cameron: - Vagy nem.
House: - Vagy mindkettő. A fogyi tabletták miatt van itt. Miattunk vannak rajta a sebek.
Foreman: - Úgy gondolja, valami itteni dologtól van staphiloccus fertőzése?
House: - Nem a kórháztól vannak a sebek, hanem a mi kezelésünk miatt. Warfarin okozta bőr irritáció.
Cameron: - Ki van zárva. A warfarin előtt heparinnal kezeltük.
House: - Ki adott neki heparint?
Chase: - Én a warfarint, ő a heparint.
House: - Biztos, hogy nem warfarint adtatok neki mindketten?
Cameron: - Igen. Nem csesztem el.
House: [Chasehez] - Láttad, hogy elő van készítve és be van adva a heparin? [feszült csend] - Ennyi pont elég.
Cameron: - Ott álltál mellettem.
Chase: - Az én adagomat készítettem elő.
Cameron: - Na igen, biztos más is okozhatta.
House: - Én nem tudok másra gondolni. Hozzuk helyre a hibát! Adjunk neki frakcionálatlan iv. heparint és subcutan kis molekulasúlyú heparint, most. [Cameron, Chase és Foreman kimennek a folyosóra.]
Cameron: - Attól, hogy bénának állítasz be, nem fogod megmenteni az állásod.
Chase: - Azt hiszed, te nem hibázhatsz?
Cameron: - Gondolod, hogy csak úgy túlteszem magam rajta és annyi?
Chase: - House nem fog csak azért megvédeni, mert benyalsz neki.
Cameron: - Vogler egyébként tudni akarta, mit tehet az érdekemben.
House: [kinyitja az ajtót és kikált] - Hé! A saját seggetek helyett inkább a betegéért aggódjatok.
[Vágás Foreman mintát vesz Jessica sebéből. Vogler belép.]
Vogler: - Alszik?
Foreman: - A nyugtatók miatt igen. Nem szabad ébren lennie. Túl sok a fájdalma.
Vogler: [megnézi a beteglapot] - "A warfarin indukálta bőrnekrózis." Fogalmam sincs, mi az. Csak azt látom, hogy mi adtuk neki. És tudom, hogy az "indukálta" mit jelent. Mi tettük ezt vele?
Foreman: - Jelenleg nincs minden részlet tisztázva. Talán Dr. House-zal kellene beszélnie.
Vogler: - Szóval maguknak időre van szüksége, hogy megfelelő magyarázatot találjanak.
Foreman: - Nem ő mondja meg nekem, mit kell tennem.
Vogler: - Szóval nem követi vakon az utasításait. Maga egy önálló személyiség. És mióta itt van egy olyan fickónak dolgozik, akit ki nem állhat.
Foreman: - Tisztelem őt.
Vogler: - Pontosan mit tisztel benne? Az emberies viselkedését? Azt hiszi, mind idióták és hazugok vagyunk. És mi a hozzáállása magához? Úgy játszik magával, mint egy macska a gombolyaggal.
Foreman: - Mit akar tőlem?
Vogler: - Azt akarom tudni, meg akarja-e tartani az állását.
Foreman: - Ha engem választ, együtt tudok élni a gondolattal.
Vogler: - Ez nem válasz.
Foreman: - Azt ajánlja, hogy kész megvédeni?
Vogler: - Még mindig nem válaszolt.
Foreman: - Akarom ezt az állást. [Chase belép.]
Vogler: - Dr. Chase.
Chase: - Főnök. [Vogler elmegy.] - Mi volt ez az egész?
Foreman: - Tudni akarta, mi az a warfarin. Tudja a fene.
[Vágás House belép a patológiára. Cameron ott van. Bámulja őt az üvegen keresztül, de a nő csak a mikroszkópra koncentrál.]
House: - Brrrr. Hideg van. Kétszer is meggondolom, ha legközelebb a maga hibáját kell helyrehozni.
Cameron: [még mindig a mikroszkópba nézve] - Hozza helyre, amit akar. Persze hatékonyabb, ha tényleg van hiba.
House: - Igaz. Erről mindig megfeledkezem.
Cameron: - Heparint adtam neki, azaz az irritációt nem a warfarin miatti reakció okozta, ami megmagyarázza, hogy miért nem reagált a kezelésre.
House: - Még. [szünet] - Ha nem bénázta el, akkor mi lehet? Nem tudja a választ.
Cameron: - Még.
House: - Ha eszébe jutott valami, szóljon! Az ambulancián leszek, hogy felmelegedjek.
Cameron: [megfordul és ránéz] - Én vagyok az egyetlen, aki kiáll magáért, amikor elcsesz valamit.
House: - Miért? Miért akar olyat támogatni, aki hibázott?
Cameron: - Mert nem vagyok teljesen bizalmatlan. Mert még mindig bízok másokban, és nem vagyok egy dühös, embergyűlölő kurvapecér.
House: - Elnézést. Azt mondta, nem dühös. Kit rúgna ki?
Cameron: - Senkit.
House: - Nem lehet.
Cameron: - Ha csökkentjük a fizetést és növeljük a munkaidőt, maradhatunk ugyanannyi költségért.
House: - Úgy néz ki, próbál egy olyan megoldást találni, ahol senki nem jár rosszul. A gond az, hogy a világ nem így működik, még ha maga ezt is szeretné.
Cameron: - Úgy néz ki, maga halogatja a döntést és nem akar megalkudni. [House elmegy és Cameron visszatér a mikroszkóphoz.]
[Vágás House belép az ambulanciára.]
Mr. Hernandez: [felállva] - Elnézést. Dr. House? A feleségem itt járt magánál tegnap. Lucille Hernandez?
House: - Uh, Dr. House nincs bent.
Mr. Hernandez: - A feleségem azt mondta, hogy bottal jár.
House: - Igen, de van egy kis gyógyszer gondja is. Néha hetekig nem kerül elő. [Besétál Cuddy irodájába.]
Cuddy: [Voglernek] -Az MR-t béreljük, de... Döntött?
Vogler: - Nem fog kirúgni senkit.
House: - Úgy van. Inkább csökkentem a négyünk fizetését. 17% lehetővé teszi, hogy mindannyian maradjunk változatlan költségért. Azt hiszem, ez egy "nyertes-nyertes" megoldás.
Cuddy: - Ez jó, ha Ön is...
Vogler: - Nem.
Cuddy: - Ha működik, megtarthatjuk a jelenlegi állományt ugyanannyi pénzért, mi a különbség?
House: - Ez nem a pénzről szól.
Vogler: - Ez nem alku tárgya. Soha nem is volt. Tudni akarom, hogy ha kérek valamit, még ha kellemetlennek találják is, megteszik-e. És ezt maguknak is meg kell tudniuk. [Cuddy sóhajt és House elmegy, bevágva az ajtót maga mögött. Mr. Hernandez eléáll, ahogy kifelé tart.]
Mr. Hernandez: - Mi a helyzet a feleségemmel?
House: - Még ha én lennék is Dr. House, az orvos-beteg kapcsolat miatt akkor sem árulhatnám el Önnek.
Mr. Hernandez: - Mesélt a tumorról.
House: - Igen? Azt is elmondta, miért nem akarja, hogy kioperáljuk?
Mr. Hernandez: - Nem érdekel a sebhely. És mindig könnyen visszanyerte a súlyát.
House: - Azt akarja, hogy visszanyerje a súlyát?
Mr. Hernandez: - Igen. Mármint ha ő is akarja.
House: - Miért?
Mr. Hernandez: - Mindig úgy gondoltam, szexibbnek néz ki, ha állapotos. [House kissé zavartan néz.] - Tudván, hogy anya lesz, egészen beindít...
House: - Mondja neki, engem meg hagyjon békén.
Mr. Hernandez: - Mondtam. De magának kell beszélnie vele. Nem tudnám elviselni, ha valami történne vele.
House: - A tumor jóindulatú. Semmi nem fog történni, leszámítva némi gyomorégést.
Mr. Hernandez: - De mi lesz, ha nagyobb lesz, vagy megváltozik?
House: - Akkor tudja, hol talál minket. Az épület nem megy sehová.
Mr. Hernandez: - Mondja neki, hogy rák. [House megnyomja a lift hívógombját.] - Láthatóan nem gond magának a hazudozás.
House: - Így akar meggyőzni?
Mr. Hernandez: [kivesz egy képet a pénztárcájából] - Hat gyerekünk van. Nem teheti ki magát ennek a kockázatnak.
House: - Gyerekeik vannak. Milyen meglepő. Így mindjárt más. Ha a maminak gyomorégése van, egyikük talán lángra kap.
Mr. Hernandez: - Kérem. Nem tudom, mit kellene tennünk. [House elveszi a képeket.]
House: - Aranyosak. Vissza kell jönnie.
Mr. Hernandez: - Tessék?
House: - Meghatott a mondókája. [A lift megérkezik.] - Küldje vissza a nejét.
[Vágás House belép az irodába.]
Foreman: - A szövetelhalás rosszabbodik.
Cameron: - Talán mert nem a valódi betegségét kezeljük.
House: - Rájött, mi a "valódi" betegsége?
Cameron: - Nem.
House: - Akkor folytatjuk tovább, remélve, hogy tovább kitart, mint egyébként.
Wilson: - Itt most nem számít, mi okozta a szövetelhalást.
House: - Vagy ki.
Wilson: - Ha nem állítjuk meg a terjedést, meghalhat, mielőtt véget ér a nap.
Foreman: - Mi mást tehetnénk?
Wilson: - Szabaduljunk meg a halott szövettől, mielőtt áttöri a hasfalat.
House: - Csináljuk.
[Vágás Foreman és Wilson beszél az anyával.]
Foreman: - Még mindig van esély, hogy a heparin hatásos lesz.
Wilson: - Várunk, amíg tudunk, de ha a következő pár órában nincs változás, a tünetek kezelésre lesz szükség.
Anya: - El tudják távolítani a sérüléseket?
Foreman: - Műtéti úton. Technikailag ez egy amputáció.
Anya: - Amputáció? De a sebek ott vannak...
Wilson: - A warfarin okozta elhalás a zsírszövetet támadja meg, főként a melleket.
Anya: - Állj. Arról beszélnek, hogy leveszik a lányom... melleit? Dehát 10 éves.
Wilson: - Egy radikális beavatkozás lehet az egyetlen esélye a túlélésre.
Foreman: - Sajnálom, de meg kell kérnem, hogy írja ezt alá.
[Vágás House Jessica sebeinek képeit nézegeti a számítógépén. Cameron belép.]
Cameron: - Beszélhetnénk?
House: - Semmi rózsa, semmi csoki? Ha azért jött, hogy elnézést kérjen...
Cameron: - Nem azért vagyok itt.
House: - Ez azt jelenti, valami bonyolultabb dolog miatt jött. [Bevesz pár szem Vicodint.]
Cameron: - Ki akar rúgni?
House: - Igen. Csak egy ürügyet kerestem. Még jó, hogy itt van Vogler.
Cameron: - Csak erre az egyre tudok gondolni, amiért kitart amellett, hogy hibáztam.
House: - Igazán? Mert van rá más magyarázat. [Feláll.] - Talán nem olyan vicces, mint a maga Freud-i analízise, de az a helyzet, hogy tényleg hibázott.
Cameron: - Csak azért csinálja, mert nem jutott dűlőre az irántam táplált érzelmeivel.
House: - Azt hittem, maga itt az egyetlen, akinek vannak érzései. És ha egy elsőéves pszichológus szemszögéből nézzük, talán maga akarja, hogy kirúgjam. Talán ezért viselkedik ilyen furcsán...
Cameron: - Maga az, aki másként viselkedik. Állandóan erélyeskedik, nem törődik a szabályokkal, hajt minket. De most nem. Megragadta az ötletet, mint a mentőcsónakot. Fel sem merült, hogy lehetne másként is. Nem nyaggat minket további válaszokért.
House: - Megvan a válaszom.
Cameron: - Akkor miért nem néz TV-t, vagy játszik a francos Gameboy-ával vagy bármi mással, amivel örömöt tud szerezni saját magának? Talán ki kellene lépnem. Így könnyebb lenne mindenkinek.
House: - Talán ki kéne. [Cameron elmegy, kirántva az ajtót maga előtt.]
[Vágás House a vizsgáló asztalon ül és Lucillelel beszél, aki fel-alá sétál.]
House: - A férfiak disznók.
Lucille: - Ha azért hívott, hogy elmondja...
House: - Tudtam, hogy a vasectomia és az óvszer túlzás volt, de ez túl nyílvánvaló. [Felmutatja Mr. Hernandez fényképeit.] - Aranyos gyerekek. Tetszik a lány zöld és a fiú babakék szeme. Mivel Önnek és a férjének is barna szeme van...
Lucille: - Honnan szerezte azt?
House: - A hatból három, maximum négy gyereke apjától. Úgy hiszem, az ok, amiért nem akarja a műtétet az az, hogy míg a férje csinosnak találja magát, bármi is történjen, a többi férfi, akivel lefekszik, talán nem ennyire megértő. Ami visszavezet minket az eredeti megállapításomhoz: a férfiak disznók. Nincs miért aggódnia. Bárkivel szívesen szeretkeznek, aki: kövér, sovány, házas, szingli, idegen, rokon...
Lucille: - Maga... beteg.
House: - Ahogy maga is. És biztos számos olyan weboldal van, ahol férfiak olyan asszonyokat keresnek, akiknek műtéti hegük van. [Visszaadja a fényképeket a nőnek.] - Csináljuk meg azt a műtétet. Kérem!
Lucille: - Oké. [House elmegy.]
[Vágás Chase belép Vogler irodájába.]
Chase: - Miért beszélt Cameronnal?
Vogler: - Ha House téged választ, szükségem lesz egy új informátorra.
Chase: - Ha engem választ?
Vogler: - Miért ne. Foreman okosabb. Cameron meg tetszik neki.
Chase: - Azért adok információkat, hogy megvédjen.
Vogler: - Meg is teszem, amíg szükségem van rád. Te is csak addig informálsz, amig szükséged van rám. Azért beszéltem Cameronnal, mert ha van valaki más, akkor te nem kellesz.
Chase: - Ő nem fogja beköpni House-t.
Vogler: - Foreman nem említette, hogy beszélt velem? Érdekes, mi?
[Vágás House Jessica szobájába néz be. Chase és Foreman megy oda hozzá.]
House: - Már majdnem 3 óra telt el. Még mindig nincs változás.
Foreman: - Azt hiszem, meg kellene műtenünk.
Chase: - Mit akar tenni?
House: - Tegyük fel, hogy Cameron nem cseszte el. Mi van akkor, ha ez nem a warfarin?
Chase: - Annak kell lennie. A kiütések utána jelentkeztek.
House: - Rendben. De tételezzük fel, hogy nem. Gyerünk. Mi jut eszetekbe?
Foreman: - Kaphatnék még időt?
House: - Nincs idő. Mi az első, ami az eszetekbe jut.
Chase: - Kövér.
Foreman: - Ebből elég, oké. Vettük. Utálod a kövér embereket.
Chase: - Nem így gondoltam.
House: - Az elhízást a dolog okaként vettük figyelembe.
Foreman: - Ahogy a többi orvos is.
Chase: - De mi van, ha nem ok, hanem tünet?
House: - Oké. És mi okoz elhízást és bőrkiütést? Nem számít, ha nincs értelme. Csak mondjatok valamit.
Foreman: - Fekély vagy vasculitis.
House: - Ezek csak kiütéseket okoznak, elhízást nem.
Chase: - Pyoderma gangrenosum.
House: - Csak kiütés. Nézzük más szemszögből. Minek a tünete az elhízás?
Chase: - Hypothyroidism?
Foreman: - Inkább valami genetikai dolog. Az anyja szintén túlsúlyos.
House: - Nem csak az, hanem magas is. Van információnk az apáról?
Chase: - Igen. 186 cm.
House: - A gyerek alacsony. Van egy növekedésben visszamaradt, magas vérnyomásos, vérrög képződéses, elhízott Cushing szindróma.
Chase: - Nem. A nekrózisnak nincsenek...
House: - Ritkán, de a Cushing okozhat magas kalciumszintet, ami okozhatja a bőrnekrózist, akár a warfarin. Ez tökéletesen megmagyaráz mindent.
Foreman: - Kivéve, hogy nem az. Csomó vizsgálata volt, ami nem igazolt abnormális cortisol szintet.
House: - A magas cortisolszint ciklikus lehet. Nem jó időben vizsgáltuk a vérét.
Chase: - Csinálnunk kell még egy UFC-t...
House: - Nincs rá idő. Kevesebb, mint egy óránk van.
Chase: - Ha Cushing miatt kezeljük és tévedünk, meg fog halni.
Foreman: - Ha feltételezzük, hogy nem az, elveszti a melleit és továbbra is beteg marad.
House: - Csináljunk egy MR-t.
Foreman: - Azt akarja, hogy MR-el nézzük meg, magas-e a kortizol szintje?
House: - Nem, azt nézzétek meg, mi okozhatja azt.
[Vágás Jessica az MRI gépben van.]
Foreman: - Nincs semmi a mellékveséknél. Hallottam, Cameron hazament. Talán beteg?
Chase: - Menjünk vissza a hypophysis síkjára. Nem tűnt betegnek.
Foreman: - Gondolod, hogy más oka volt a távozásának?
Chase: - Remélem. Várj csak! Állj! [Egy fekete foltra mutat az MRI felvételen.] - Ott. Mi az?
Foreman: - Egy tumor.
Chase: - Ez Cushing.
[Vágás Foreman Jessica anyjával beszél.]
Foreman: - A tumor okozta a Cushing szindrómát. Ami megzavarta a hormontermelést. A hormonok kontrollálnak mindent: a növekedést, a testsúlyt...
Anya: - Rendbe tudják hozni?
Foreman: - Műtétre lesz szükség, hogy eltávolítsuk a tumort. Amint kivettük, hamar helyreáll minden.
Anya: - Nincs szükség masztektómiára?
Foreman: - Nincs.
Anya: - Hála az égnek.
Foreman: - A műtét veszélyes. A hypophysis a sinus cavernosusok között helyezkedik el, és a szemei között. Itt találhatók a szemmozgató idegek, és a fő agyi artériák.
Anya: - Te jó ég!
Foreman: - A műtét során a mirigyet transsphenoidalisan közelítik meg. [Miközben Foreman beszél a műtét folyik.] - Az ajka alatt bemetszést végeznek, amin keresztül bevezetik a száloptikás mikroszkópot. Ha megtalálják a tumort, apró darabokra vágják és kiszedik ezen a vágaton keresztül. Az eljárás kb. 3 órás, utána a lánya pár napon belül hazamehet. A sebek és vele együtt a kimerültség és az izomfájdalom elmúlik. Még le is fogyhat.
[Vágás Jessica anyja idegesen találkozik a sebésszel. A férfi beszél vele majd a nő megöleli. Mindketten mosolyognak.]
[Vágás Jessicát kigurítják a kórházból. Foreman találkozik vele az ajtónál és megöleli.]
[Vágás néhány nappal később. Láthatjuk Jessica egy kórházi szobában, ül az asztalon és sokkal vékonyabb, mint korábban volt.]
Foreman: - Jessica.
Jessica: - Helló.
Cameron: - Tényleg te vagy az?
Jessica: - Igen, én.
Chase: - Fantasztikusan nézel ki. [Chase végigméri.]
Anya: - Mindig is az volt.
Foreman: - Igaz. [Jessica mosolyog.]
[Vágás House belép az irodájába. Cuddy és Vogler bent állnak.]
Cuddy: - Letelt a hét.
House: - Túl vagyunk egy héten. Hogy vannak?
Cuddy: - Ki az?
House: - Chase.
Vogler: - Nem, Chase marad. Válasszon valaki mást!
House: - Az volt a megállapodás...
Vogler: - A megállapodás megváltozott. Válasszon valaki mást.
House: - Nem.
Vogler: - Válasszon valaki mást, vagy az egész részleg megy. [Elmegy. Cuddy Housera néz egy "én sem tudom hogy mi történt" tekintettel majd ő is elmegy.]
[Vágás, Vogler a folyosón sétál, Cuddy siet utána. Elsétálnak Chase mellet, aki lehajtja a fejét, amíg elmennek mellette.]
[Vágás Cameronra, aki az önéletrajzát szerkeszti a számítógépén.]
[Vágás, Cuddy és Vogler kijön a liftből. Elsétálnak Foreman előtt, aki megfordul és utánuk néz.]
[Vágás House forgatja a botját és nagyon boldogtalannak néz ki.]
1X16: TÚLSÚLY
[Nyiókép, egy gyerekszobát látunk. Jessica, egy 10 éves elhízott lány, ül az ágyán és nagyon lehangoltnak néz ki.]
Anya hangja: - Jessica! Jessica, gyere! Mennünk kell. [Bejön és az ajtófélfának támaszkodik.] - Merünk vagy vesztünk, Szívem.
Jessica: - Nem érzem jól magam.
Anya: [megtapintja a homlokát] - Nem vagy lázas.
Jessica: - A hasam fáj.
Anya: - Szívem, ha nincs lázad...
Jessica: - Nem akarok iskolába menni. Itthon is tudok tanulni.
Anya: - Jessica, mi a baj?
Jessica: - Mindenki utál engem.
Anya: - Ugyan már, ki utál téged!? Nem is ismernek, hiszen meg sem próbáltak megismerni.
Jessica: - Utálom magam.
Anya: - Jessica, ne mondj ilyeneket. Szívem. Nézz rám! Figyelj! Te egy csodálatos, gyönyörű kislány vagy. Ne hagyd, hogy pár buta...
Jessica: - Pár? [Elkezd sírni.] - Az egész osztály.
Anya: - Emlékszel a mesére, mikor egy fiú állandóan ismételgette, hogy utálja a tojást és sonkát? Végül mégis rájött, milyen finom is az. Egy napon az osztálytársaid is rájönnek, milyen nagyszerű gyerek is vagy valójában. Olyannak kell lenned, mint Sam-nak az Én vagyok Sam-ből. Soha nem szabad feladnod.
Jessica: - Oké.
[Vágás Jessica a tornaórán van. Ugráló kötéllel ugrál, miközben a többiek az osztályból nézik őt és nevetnek rajta.]
Néhány osztálytárs: - Ez az. Folytasd.
Mr. Conroy: - Jó. Remek. Nagyon jól csinálod. [Észreveszi, hogy egy gyerek Jessica mögött ugrál és utánozza Jessicát.] - Hé, Seth. A tanítás hátralévő részét a padban ücsörögve szeretnéd tölteni?
Seth: - Nem.
Mr. Conroy: - Folytasd, Jess. Van még 40 másodperced.
Jessica: - Fájnak a karjaim.
Mr. Conroy: - Ugyan. Tarts ki. Meg tudod csinálni.
Jessica: - A mellkasom is fáj.
Seth: - Mit gondolsz, hogy érezhet az udvar?
Mr. Conroy: [ahogy a gyerekek nevetnek] - Seth, van két köröd. Indulás. Jess, ez csak egy görcs, oké? Csak... lélegezz. Meg tudod csinálni.
Jessica: - Nem megy.
Mr. Conroy: - Még 10 másodperc. Tarts ki.
[Jessica a földre zuhan.] - Jessica, Jessica! [A hátára fordítja.] - Jessica! [Meghallgatja a szívverését. Számítógépes kép által láthatjuk a szívverését, ami gyors majd megáll.] - Istenem! Fuss az irodába Miss Parsons-ért! Most! [Néhány gyerek elfut, Mr. Conroy hívja a mobilján a 911-et.] - A Finley Általános Iskola udvarán vagyok. Az egyik tanulónak szívrohama van. Igen, 10 éves. Gondolja, hogy nem tudom? Csak küldje az átkozott mentőt. [Elkezdi a szívmasszázst.] - Gyerünk, ébredj! Gyerünk, aranyom!
[Vágás House elhagyja a 2-es vizsgálót. Cuddyhoz sétál, aki a klinika felvételi pultjánál áll.]
House: - Látott valaha piercinges gyulladt herezacskót?
Cuddy: - Nem, de ismerek olyanokat, akikkel ez igazán megtörténhetne. Beszélnünk kell!
House: - Nos, ha fájdalmat akar, akkor az egyetlen megoldás a pénisz.
Cuddy: - Én inkább apadravyát javaslok. Ez nem beszélgetés.
House: - Nekem úgy tűnik, hogy az.
Cuddy: - Nem, maga mindent megpróbál, hogy elkerülje ezt, mert tudja, miről akarok beszélni.
House: - Mellbimbókról?
Cuddy: - Egyik emberét ki kell rúgnia.
House: - Hát persze! Amint megcsináltam az értékelést. Aztán az értékelés értékelését. Egy ilyen döntést nem lehet megalapozott értékelés nélkül meghozni. Az egész nem tart tovább egy, talán két hónapnál. Legfeljebb négy, hacsak nem lesz nagyon bonyolult.
Cuddy: - Nincs kibúvó. Ön is tudja, jobb ezen minél hamarabb túl lenni, mintha egy sebtapaszt kellene letépni.
House: - Csakhogy itt nem egy tapaszról és gézről van szó, hanem egy emberről.
Cuddy: - Mintha érdekelné.
House: - Mintha magát nem. [A lift kinyílik és feltűnik Cameron.]
Cuddy: - Egy hete van rá. Intézze el! [Cameron kiszáll a liftből. House beszáll a liftbe, Cameron sóhajt és követi.]
Cameron: - Itt van Dr. Lenkiewicz beszámolója.
House: - Nem is ismerem.
Cameron: - Ő ismeri magát.
House: - Mi az eset?
Cameron: - Szívroham.
House: - Egyáltalán nem ismerem.
Cameron: - A beteg 10 éves.
[Vágás az irodába.]
Foreman: - A 10 évesek nem kapnak szívrohamot. Ez valami tévedés lesz.
House: - Igaz. A legegyszerűbb magyarázat, hogy 40 éves, csak hazudott a koráról. Talán egy színésznő, aki szerepet akar.
Foreman: - Úgy gondoltam, talán a tesztek rosszak.
Cameron: - A sürgősségi is ezt hitte. A CK-MB háromszor is pozitív lett. Az EKG a klasszikus ST-elevációt mutatja. Ez bizony szívroham.
Chase: - Túl kövér. A "túl" miatt kondult meg a vészharang.
Foreman: - Ugyan már. Évtizedek kellenek, hogy annyit zabálj, ami szívrohamhoz vezet.
Chase: - Nem kellenek évtizedek, hogy kicsináld magad. Ilyen kövéren, már rég tablettákat szednék.
Cameron: - Nem túladagolás. Fáradtság, izomfájdalom, koncentrálási nehézség már évek óta.
Chase: - A súlya és az emiatti depressziója miatt.
House: - Öt gyerekorvos, két táplálkozási szakember és egy pszichológus ugyanezt mondta. Az, hogy szívrohama volt, arra mutat, hogy valamit nem vizsgáltak meg.
Foreman: - Genetikai alapja lehet.
Cameron: - Mi a helyzet a metabolikus X szindrómával?
Chase: - Inzulin rezisztencia?
Foreman: - Az X szindróma tudtommal stroke-ot okoz, nem szívrohamot.
House: - Okozhat azt is, ha magas a vérnyomása.
Cameron: - Ami valószínűsíthető a testsúlyából.
House: - A tünetek stimmelnek. Tetszik. Csináljunk egy hyperinsulinemiás-euglikémiás tesztet. [Felállnak, hogy elmenjenek.] - És még valami. Azt mondták, hogy egyikőtöket ki kell rúgnom a hétvégére. Új sheriff. Össze kell húzni a nadrágszíjat. Tudjátok, hogy megy ez. Oké. Folytassátok! [Bemegy az irodájába.]
Foreman: - Ez csak valami játék. House saját SztÁrulója.
Cameron: - Ezt nem House akarja, hanem Vogler. Nem hagyhatjuk, hogy ez közénk álljon. Együtt kell maradnunk.
Chase: - Miért?
Cameron: - Arra gondolsz, hogy egymás torkának fogunk esni?
Chase: - Nem. Ez egy mindent vagy semmit játék. Ha te vesztesz, én nyerek. Nincs csapatjáték.
Foreman: - És úgy tűnik, House pont ezt akarja. Cameronnal értek egyet. Talán rossz stratégia, de nem akarom megadni House-nak ezt az elégtételt. Menjünk. Vár egy beteg gyerek. Rémlik?
[Vágás Jessica kórházi szobájára.]
Anya: - Cukorbeteg?
Cameron: - Nem, de valami hasonló. Az MS-X betegek nem reagálnak normálisan az inzulinra, amitől túl sokat termelnek belőle, ami a metabolikus eltérésekhez vezet. Teszttel ellenőrizzük, de ennek vannak bizonyos veszélyei.
Anya: - Ez a dolog kezelhető?
Cameron: - Kontrollálható diétával és gyógytornával.
Anya: - Várjon. Jessica már megfelelően táplálkozik és tornázik minden nap.
Cameron: - Tudom, hogy felkerestek táplálkozási szakembereket.
Anya: - És mindent úgy csináltunk, ahogy ők ajánlották.
Cameron: - Értem, de...
Anya: - Maguk orvosok miért ragadnak le mindig a súlyánál? Ha a diéta és a torna a megfelelő kezelés, akkor a diagnózis rossz.
Cameron: - Elképzelhető. De az egyetlen mód, hogy megtudjuk, ha engedélyezi a teszteket.
[Vágás az ambulanciára.]
Lucille: - Ez tényleg rossz, különösen éjszaka. Mintha lángolna a szívem. Mintha... Nem is tudom. Mintha...
House: - Égne?
Lucille: - Pontosan.
House: - Úgy hangzik, mint a... gyomorégés.
Lucille: - Tud adni valamit?
House: - Mondjuk egy szótárt?
Lucille: - Tessék?
House: - Úgy látom, nem említette egyszer sem, amikor terhesgondozáson járt itt.
Lucille: - Terhesgondozás? Nem vagyok terhes.
House: - Sajnálom, nem mondhat ilyet ha nincs fonendoszkópja. Szakmai szabály.
Lucille: - Tudom, mikor vagyok terhes, oké? Hat gyermekem van. Ezért volt a férjemnek spermavezeték-elkötése és óvszert is használunk.
House: - A spermavezeték regenerálódhat. Az óvszer kilyukadhat.
Lucille: - Oké.... [Leugrik az asztalról és végigmutatott magán.] - így kell kinézni egy nőnek. Érti? Nem csak csont és bőr vagyunk. Van rajtunk hús, van rajtunk domborulat.
House: - Magában pedig van belül egy kis ember. [Lucille megragadja a táskáját és az ajtó elé fordul.] - Oké, oké. Sajnálom. Biztos a média agymosásának áldozata vagyok és a sokéves orvosi gyakorlatnak.
Lucille: - Átkozottul igaz.
House: - Utánanézek savlekötőnek, amig a nővér vesz egy kis vért.
Lucille: - Vért? Minek?
House: - A gyomorégés miatt. Biztosnak kell lennünk, hogy nem... terjeszkedik.
[Vágás Jessica egy mérleg előtt áll.]
Jessica: - Nem akarom.
Chase: - A teszthez szükséges néhány pontos adat. Ha nem tudjuk pontosan, mennyi a súlyod, nem tudjuk meg a helyes válaszokat. [Foreman mutatja Chasenek, hogy álljon arrébb – előjön a háttérből.]
Foreman: - Elmondok neked egy titkot. Amikor olyan idős voltam, mint te, én is kövér voltam.
Jessica: - 100-on fölül volt?
Foreman: - Jóval. A szomszéd srácok 'Rerun' néven szólítottak.
Jessica: - Rerun?
Foreman: - Egy kövér srác a TV-ből. Úgy tettem, mintha tetszene, de nem így volt.
Jessica: - Hogy sikerült lefogynia?
Foreman: - Kilencedik osztályban 13 cm-t nőttem. Aztán minden kiegyenlítődött.
Jessica: - Gondolja, hogy velem is meg fog történni?
Foreman: - Nos, igen. Anyukád magas, te alacsony vagy a korodhoz. Valószínüleg meg fogsz nyúlni. [A lány rálép a mérlegre.]
[Vágás Foreman és Chase benyit az irodába.]
Chase: - A kövérség nem az, amit csak úgy kinő az ember.
Foreman: - Ezt úgy véljem, még sosem láttál csecsemőt?
Chase: - Ő nem csecsemő, 10 éves.
Foreman: - És úgy gondolod, ha érezteted rajta, mennyire szar neki, jót teszel vele?
Chase: - Igen, ha ez kimozdítja a kanapéról.
Cameron: - Azt hiszem, már így is nagy nyomás alatt van.
Chase: - Nem az anyja által.
Cameron: – Mindenhonnan azt hallani, légy vékony és sikeres leszel.
Chase: - Nem. A társadalom azt sugallja, legyél vékony és vonzó leszel. És tudod mit? A vonzó azt jelenti, hogy a társadalom kedvére való vagy.
Cameron: - Úgy vélem, elmondhatnánk a gyerekeinknek, hogy nincs gond, amig egészségesek.
Chase: - Jó. Azért vagy 40 kiló, mert így egészségesebbnek érzed magad?
Foreman: - Felejtsd el! Csak azért ilyen nyűgös, mert tudja, hogy őt fogják kirúgni.
[Vágás House és Wilson ételt vesznek az önkiszolgáló étteremben.]
Wilson: - Valami elképzelés?
House: - Miről? Sharon Gaza övezeti tervéről?
Wilson: - Kit küldesz el?
House: - Azt hiszem, ráveszem Voglert, hogy olcsóbb, ha mind maradnak.
Wilson: - Neked még sikerülne is. A legtöbb milliárdos úgyis bajban van a számokkal.
House: - Költséghatékonyabb, ha megragadom Cameron seggét, Foremant eunuchnak hívom, Chase-t... Nos, megragadom az ő seggét is.
Wilson: - Nagyon tehetséges vagy számos területen, de a hivatali politika nem tartozik közéjük. Ne húzd fel Voglert!
Pénztáros: - Külön vagy együtt?
House: - Együtt. [House otthagyja Wilsont, hogy fizessen kettejük ebédjéért.]
[Vágás Jessica szobájára, ahol a csapat elvégzi a vizsgálatot.]
Chase: - Fokozatos szőlőcukor bevitel egészen 6,9 mg/percig.
Anya: - Minden rendben?
Jessica: - Szomjas vagyok.
Cameron: - Még egy kis idő és kész is leszel.
Foreman: - Akárcsak Dr. Chase.
Chase: - Akarsz fogadni?
Jessica: - Azt mondtam, szomjas vagyok.
Cameron: - Még öt perc. Oké, szívecském?
Jessica: - Nem vagyok a szívecskéje! Ne hívjon így!
Anya: - Jessica, ez nem valami kedves.
Jessica: - Ők azok, akik nem kedvesek.
Anya: - Jessica.
Jessica: - És te sem. Nem akarom többé ezt! [Kitépi az orráról a csövet, ami segíti a légzését.]
Anya: - Jessica! Jessica, nyugodj meg! [Elkezd csapkodni.] - Ne! Ne!
Jessica: - Engedjenek el! [A következőkben a párbeszédeket elfedi Jessica sikoltása.]
Cameron: - Nézzünk vércukorszintet. Biztos kezd esni a glükózszintje.
Anya: - Még soha nem láttam ilyennek. Valami nincs rendjén.
Jessica: - Engedjenek! Szálljanak le rólam! Engedj el, te kurva! Szemetek! [Közben egyfolytában csapkod.]
Anya: - Ó, ne!
[Vágás később ugyanitt. Jessica békésen alszik.]
Foreman: - Benyugtatóztuk. Mrs. Simms, ne aggódjon! A hypoglycemia okozhat átmeneti pszichózist és hasonlókat a HEC eljárás során.
Anya: - Sosem akartam, hogy ez megtörténjen.
Chase: - Megértjük, hogy dühös...
Anya: - Inkább az állapotával kellene törődniük, de ehelyett veszekednek és fogadásokat kötnek.
Cameron: - Sajnálom, ha úgy tünt, nem szenteltünk elég figyelmünket a lányának, de biztosíthatom...
Anya: - Kérem. A fennkölt kétszínűségét tartogassa a barátjának. [House odasétál.]
House: - Nincs igaza. Ő igazán becsületes. És nem ők rontották el.
Anya: - Maga kicsoda?
House: - A laborból jöttem. A vizsgálat szerint nincs hypoglycemia, vagyis a rohamot nem az orvosok idézték elő.
Anya: - Akkor mi okozta?
House: - Fogalmam sincs. Ennek biztos örülni fog: ez nem kezelhető diétával és tornával.
[Vágás House benyit az irodába, a többiek követik.]
House: - Mi más okozhat ilyen véletlenszerű dühkitörést egy 10 évesnél?
Foreman: - Semmi, ami szívrohamot is okozhat. [House elkezd írni a fehér táblára.]
House: - Feltételezem, nem kell rámutatnom, hogy ez a legmegfelelőbb idő hogy bármelyikőtök agyából kipattanjon egy brilliáns ötlet.
Chase: - A hypercoagulabilis állapotot okozhatja egy vérrög. A vérrög lehet a szívroham eredménye.
Cameron: - Ez inkább stroke-ot okoz, mint pszichózist.
Chase: - Nincs igazad. Ha a vérrög az amygdalaba jut, az okozhat véletrenszerű dühkitörést.
Cameron: - Igaz, mert minden lehetséges, de az nem, hogy egy ennyi idős gyereknek vérrögjei legyenek.
Chase: - Dehát kövér.
Cameron: - Emiatt nem keletkezik vérrög.
Chase: - A nagyon elhízott betegeknél jelentkezhet zsírembólia.
Cameron: - Igen, miután zsírleszívás történt, ami ebben az esetben nem volt.
Chase: - Honnan tudod?
Cameron: - Mert megvan a kórtörténete, és mert egyetlen épelméjű plasztikai sebész sem végezne zsírleszívást egy 10 évesen.
Chase: - Találkoztál már épelméjű plasztikai sebésszel? [Cameron ki van akadva.]
House: - Nem volt zsírleszívása.
Cameron: - Köszönöm.
House: - De mi a helyzet az egyéb, elhízás elleni drasztikus kezelésekkel?
Foreman: - Például?
House: - A fogyi tabletták okozhatnak szívrohamot és vérrögöket.
Cameron: - A toxikológiája negatív.
House: - Az nem mutatja ki a nem engedélyezett fogyasztószereket.
Cameron: - Az anyja nem adhatott neki.
Chase: [gúnyosan] - Igen, ő úgy gondolja, a lánya úgy tökéletes, ahogy van.
House: - Hazudik. Oké. Ti ketten, adjatok neki heparint és warfarint, megelőzendő a további vérrögöket. Te meg [Foremannak] megkeresed a tablettákat.
[Vágás House az irodájában van, bevesz pár Vicodint. Foreman belép.]
House: [megrázza a Vicodinos üveget] - Nem fogyi tabletták. Kicsit nagyobb területen kellene keresned. És ne csak kérdezd meg az anyját. Ha még nem említette volna, nem egy...
Foreman: - Ha ki akar rúgni valakit, tegye meg. De nem bánjon velünk úgy, mint a kísérleti patkányokkal, várva, mikor esünk egymásnak.
House: - Akkor mit kéne tennem?
Foreman: - Nem érdekel, hogy mit csinál.
House: - Igen, észre is vettem, milyen közönyös vagy. Még az orvosi véleményedet sem árultad el. - Te kit rúgnál ki?
Foreman: - Nem az én döntésem.
House: - Kiváncsi vagyok a véleményedre. [Foreman elindul kifelé.] - Rendben, akkor te leszel az.. [Foreman megfordul.] - Másrészt, még van egy lehetőséged.
Foreman: - Chase.
House: [kissé zavartan] - Amiért a múltkor elbaltázott egy angio-t?
Foreman: - Mindenki hibázhat.
House: - Akkor a pénzről van szó. Neheztelsz rá és szerinted nincs is szüksége erre a munkára.
Foreman: - Ő nem értékeli ezt a munkát.
House: - De kész volt három menetben is küzdeni érte Cameronnal.
Foreman: - Akarta, de nem értékeli. Nincs azzal baj, ha csak el akarod valahogy tölteni az időt, de ez nem az a hely.
House: - Meg vagyok lepve.
Foreman: - Azt hitte, Cameront választom?
House: - Nem hittem, hogy bárkit is megnevezel.
[Vágás House és Wilson kilép a liftből.]
House: - Nem olyan aki kivonja magát a csetepatéból, bár azt szeretné, ha ezt hinnénk.
Wilson: - Tulajdonképpen te feszegetted a témát.
House: - Csak aggódik, hogy elveszti a munkáját, mint bárki más.
Wilson: - Gondolkodtam. Úgy teszel, mintha te lennél az egyetlen szerencsétlen itt.
House: - Nem vagyok szerencsétlen. [Benyitnak az ambulanciára.]
Wilson: - De boldog sem.
House: - És te az vagy?
Wilson: - Ami a munkát illeti, igen.
House: - Pontosan ott vagyok, ahol lennem kell és azt teszem, amit tennem kell.
Wilson: - Némi szarkazmust vélek kihallani a hangodból. Miért nem te leszel az? Aki kilép?
House: [megnézi a kórlapot] - Hmmm... Tévedtem.
Wilson: - Voglerrel vagy Foremannal kapcsolatban?
House: - Mrs. Hernandez terhességi tesztjével.
Wilson: - Ki az?
House: - Vagy egy nő, aki földönkívülit hord a szíve alatt, vagy egy új beteged. [Wilson megfogja a kórlapot.]
[Vágás Foreman Jessica tanárával beszél egy üres teremben.]
Foreman: - Szóval soha nem látott nála tablettákat. Nem is említett ilyesmit?
Ms. Ayers: - Természetesen nem.
Foreman: - Nem lenne gond, ha beszélnék néhány barátjával?
Ms. Ayers: - A barátaival?
Foreman: - Nem akarom őket kivallatni. Csak meg akarom kérdezni, beszélt-e nekik Jessica ilyesmiről. Nagyon fontos lenne, mert súlyos az állapota.
Ms. Ayers: - Értem. Csak Jessicának nem igazán voltak barátai.
Foreman: - Egy sem?
Ms. Ayers: - Belefáradtam, hogy próbáljam rávenni a többieket, hogy jobban befogadják a gyerekek olyan...
Foreman: - Gyerekek?
Ms. Ayers: - Azt akartam mondani, hogy kis pöcsök. [Megszólal a csengő.] - Minden ötödikesnek van egy nyolcadikos felvigyázója. Talán vele kéne beszélnie.
[Vágás Vogler és Cuddy a klinika felvételi pultjánál áll.]
Vogler: - Mi a helyzet House-zal?
Cuddy: - Időt kért, hogy megcsinálhassa mindenki értékelését.
Vogler: - Mire maga nemet mondott és kitűzött egy határidőt?
Cuddy: - Egy hete van. Addigra meglesz vele. [Cameron besétál.]
Vogler: - Sosem azt csinálja, amit mondanak neki. Nem tudom, miért pont most kezdené el. [Vogler odamegy Cameronhoz, hogy beszéljen vele, aki éppen egy klinikai aktát néz.] - Helló. Edward Vogler. Említette Dr. House, hogy kényszerítem, hogy bocsássa el valamelyiküket? Úgy vélem, az a célja, hogy ellenszenvesnek állítson be.
Cameron: - És mi a maga célja?
Vogler: - Én tényleg kényszerítem. Mindent el fogok követni, hogy megkönnyítsem az átmenetet annak, akit majd kiválaszt.
Cameron: - Ha bűnösnek érzi magát emiatt, egyszerű a megoldás.
Vogler: - Nem érzem bűnösnek magam.
Cameron: - Akkor miért mondta el ezt nekem?
Vogler: - Nem érzem magam bűnösnek. De az nem jelenti, hogy nem érzem rosszul magam. Gazdag vagyok, de még ember. [Mosolyog.] - Csak azt akartam tudatni ha bármit tehetek Önért, az ajtóm nyitva áll.
Cameron: - Köszönöm. [Cameron elmegy, Cuddy odamegy Voglerhez és szembenéz vele.]
Cuddy: - Információra van szüksége? Azt hittem már kiismerte House-t.
Vogler: - Így is van. De a csapatát még nem. [Elmegy.]
[Vágás Wilson és House a vizsgálóban vannak a szomorú tekintetű Lucillelal.]
Wilson: - Az ultrahang és a biopszia megerősítette félelmeinket. A tumor feltünően nagy, legalább 13,5 kiló.
Lucille: - Istenem.
House: - Ez egy új rekord a klinikán.
Wilson: [Housera néz egy "ezzel nem segítesz" tekintettel] - A daganat teljesen jóindulatú, nincs jele ráknak. Már beszéltem Dr. Berginnel és amint ráér, első dolga lesz reggel.
Lucille: - Micsoda? [House és Wilson kicsit zavartan néz ebben a pillanatban.]
Wilson: - A műtét.
Lucille: - De ha nem rák, nem is halálos, igaz?
Wilson: [House-ra néz segítségkérően, de ő csöndben marad ez egyszer.] - Nem.
Lucille: - Viszont lesz egy hatalmas sebhelyem. Többé nem hordhatok bikinit.
House: - Szokott bikinit hordani?
Lucille: - Igen. Van valami gondja ezzel?
House: - Nincs. Sose voltunk együtt úszni.
Lucille: - Tudtam. Az egész erről szól. Arra akartak rávenni, hogy végeztessek el egy plasztikai műtétet.
House: - Igen, pont ezért ültettünk egy 13,5 kilós tumort a petefészkébe.
Lucille: - Ez nem halálos. [House és Wilson egymásra néznek egy "hallod, amit én?" tekintetettel.] - A műtét egyetlen eredménye, hogy megváltozik a külsőm. Ez a plasztikai műtét definíciója.
Wilson: - Ez enyhítene a gyomorégésén és a kényelmetlenségén is.
Lucille: - Na ja. Miért is adnának savlekötőt, ha fel is vághatnak és kedvükre valóra formálhatnak? [Leugrik az asztalról, megragadja a táskáját, és odasétál Househoz.] - A férjem szereti a testem. Nem tud vele betelni. [Ekkor Wilson teljesen végigméri.] - Gondolják, hogy ez továbbra is így lesz, ha úgy nézek ki, mint egy filézett hal? [Elmegy, bevágva az ajtót maga mögött.]
Wilson: - Ez váratlan volt.
House: [bólogat] - Igen.
[Vágás Foreman Jessica egyik nyolcadikos felvigyázójával beszél.]
Clementine: - Szünetekben mindig az udvar körül futott köröket. Azt mondta, tornázik, de tudtuk, hogy azért csinálja, mert senki nem akart játszani vele. Én is csak azért vagyok a haverja, mert Ms. Ayers hozzám osztotta be. Ez még nem jelenti azt, hogy barátok vagyunk.
Foreman: - Biztosíthatlak, hogy ezt közlöm majd az orvosaival.
Clementine: - Kösz.
Foreman: - Beszélt neked valaha is fogyi tablettákról?
Clementine: - Magának is ezzel jött?
Foreman: - Hogy érted?
Clementine: - Egyik nap rajtakaptam, épp gyógyszert vett be. Azt hazudta, fogyi-tabletták, amit az anyja adott neki. Na ne. Egy olyan lány, mint ő, nem szedhet fogyi tablettát.
[Vágás Foreman Jessica anyjával beszél a kórházban.]
Anya: - Nem adtam neki fogyi tablettát. Soha.
Foreman: - Na igen. Akkor a képzeletbeli anyukája volt.
Anya: - Nem szed semmilyen tablettát. Az a lány hazudik.
Foreman: - Miért hazudna?
Anya: - Mert egy kis hazug.
Jessica: - Anya.
Anya: - Sajnálom, kicsim.
Jessica: - Clemmie nem hazudik. Tényleg vettem be tablettát. Azt mondtam neki, te adtad nekem, mert nem akartam bajba kerülni.
Foreman: - Hol szerezted őket?
Jessica: - Elloptam a boltból.
Anya: - Miért? Miért csináltad?
Jessica: - Mert nem akarok ronda lenni többé.
Anya: - Kicsim, te nem vagy ronda.
Jessica: - De az vagyok. Tudom, hogy te nem így gondolod, de az vagyok. Gusztustalan vagyok.
Anya: - Jessica, kérlek, ne mond ezt.
Jessica: - Csak be akartam illeszkedni. Tudod, hogy barátaim legyenek. Vagy legalább egy velem egykorú, aki kedves velem. [Mindketten sírnak.]
Foreman: - Figyeljen, a tabletták vérrögöt hozhattak létre, szívrohamot és álmatlanságot okozhattak. Ez megmagyaráz mindent. Még itt tartjuk éjszakára, hogy megbizonyosodjunk, hogy minden rendbe jön.
Anya: - Köszönöm.
[Vágás, a csapat az irodában gyülekezik.]
Cameron: - Nem hiszem el, hogy ennyire maga alatt volt.
House: - Az igaz, ha mindenki utálna, akit ismerek, ha rám se bírnának nézni, én nem lopkodnék boltokból.
Cameron: - Nem a lopásról beszélek.
Foreman: - Biztos, nem tudta, hogy milyen veszélyes. Talán a TV-ben, vagy az Interneten látta a reklámot.
Chase: - Szóval a média és a gyógyszergyártók hibája, nem az övé, amiért képtelen volt megállni, hogy ételt lapátoljon magába. [Átnyújt egy csésze kávét Housenak. House eltöpreng ezen a benyalós gesztuson.] - Senki sem kényszerítette, hogy meghízzon.
Cameron: - A rákost sem kényszeríti senki, hogy rákos legyen.
Chase: - Ez nem betegség!
Foreman: - Olvastad a legutóbbi kutatási eredményeket?
Chase: - Igen. Amit eddig nem láttam, hogy egy gyerek almát evett vagy biciklizett volna. Ti, amerikaiak már kosárlabdában sem vagytok képesek versenyezni a világ többi részével, hacsak nem a nagyképernyős tévén távirányítóval játszható típust vesszük.
Foreman: - Remek. [Feláll és elindul kifelé.]
House: [dadogva] - Várjunk csak. Te hagyod, hogy ilyeneket mondjon? Sértegeti a kosárlabda csapatainkat. [Foreman csipogója megszólal, azután Chaseé, majd Cameroné is.]
[Vágás, az inasok a folyosón rohannak.]
Jessica: - Istenem! Szörnyen fáj! Kérem!
Foreman: [belépve] - Mi történt?
Jessica: - Kérem segítsenek!
Anya: - Vérzik.
Cameron: - Hol?
Jessica: - Ó, Istenem. [Cameron felemeli Jessica nyakánál a köntöst felfedve a nyilt, vérző sebeket a mellkasán.] - Állítsák el. Kérem!
[Vágás a csapat a fehér tábla előtt, amire a "bőrelhalás" is hozzáadódott.]
Cameron: - A fogyi tabletták miatt van itt.
Chase: - Miattunk vannak rajta a sebek.
Cameron: - Vagy nem.
House: - Vagy mindkettő. A fogyi tabletták miatt van itt. Miattunk vannak rajta a sebek.
Foreman: - Úgy gondolja, valami itteni dologtól van staphiloccus fertőzése?
House: - Nem a kórháztól vannak a sebek, hanem a mi kezelésünk miatt. Warfarin okozta bőr irritáció.
Cameron: - Ki van zárva. A warfarin előtt heparinnal kezeltük.
House: - Ki adott neki heparint?
Chase: - Én a warfarint, ő a heparint.
House: - Biztos, hogy nem warfarint adtatok neki mindketten?
Cameron: - Igen. Nem csesztem el.
House: [Chasehez] - Láttad, hogy elő van készítve és be van adva a heparin? [feszült csend] - Ennyi pont elég.
Cameron: - Ott álltál mellettem.
Chase: - Az én adagomat készítettem elő.
Cameron: - Na igen, biztos más is okozhatta.
House: - Én nem tudok másra gondolni. Hozzuk helyre a hibát! Adjunk neki frakcionálatlan iv. heparint és subcutan kis molekulasúlyú heparint, most. [Cameron, Chase és Foreman kimennek a folyosóra.]
Cameron: - Attól, hogy bénának állítasz be, nem fogod megmenteni az állásod.
Chase: - Azt hiszed, te nem hibázhatsz?
Cameron: - Gondolod, hogy csak úgy túlteszem magam rajta és annyi?
Chase: - House nem fog csak azért megvédeni, mert benyalsz neki.
Cameron: - Vogler egyébként tudni akarta, mit tehet az érdekemben.
House: [kinyitja az ajtót és kikált] - Hé! A saját seggetek helyett inkább a betegéért aggódjatok.
[Vágás Foreman mintát vesz Jessica sebéből. Vogler belép.]
Vogler: - Alszik?
Foreman: - A nyugtatók miatt igen. Nem szabad ébren lennie. Túl sok a fájdalma.
Vogler: [megnézi a beteglapot] - "A warfarin indukálta bőrnekrózis." Fogalmam sincs, mi az. Csak azt látom, hogy mi adtuk neki. És tudom, hogy az "indukálta" mit jelent. Mi tettük ezt vele?
Foreman: - Jelenleg nincs minden részlet tisztázva. Talán Dr. House-zal kellene beszélnie.
Vogler: - Szóval maguknak időre van szüksége, hogy megfelelő magyarázatot találjanak.
Foreman: - Nem ő mondja meg nekem, mit kell tennem.
Vogler: - Szóval nem követi vakon az utasításait. Maga egy önálló személyiség. És mióta itt van egy olyan fickónak dolgozik, akit ki nem állhat.
Foreman: - Tisztelem őt.
Vogler: - Pontosan mit tisztel benne? Az emberies viselkedését? Azt hiszi, mind idióták és hazugok vagyunk. És mi a hozzáállása magához? Úgy játszik magával, mint egy macska a gombolyaggal.
Foreman: - Mit akar tőlem?
Vogler: - Azt akarom tudni, meg akarja-e tartani az állását.
Foreman: - Ha engem választ, együtt tudok élni a gondolattal.
Vogler: - Ez nem válasz.
Foreman: - Azt ajánlja, hogy kész megvédeni?
Vogler: - Még mindig nem válaszolt.
Foreman: - Akarom ezt az állást. [Chase belép.]
Vogler: - Dr. Chase.
Chase: - Főnök. [Vogler elmegy.] - Mi volt ez az egész?
Foreman: - Tudni akarta, mi az a warfarin. Tudja a fene.
[Vágás House belép a patológiára. Cameron ott van. Bámulja őt az üvegen keresztül, de a nő csak a mikroszkópra koncentrál.]
House: - Brrrr. Hideg van. Kétszer is meggondolom, ha legközelebb a maga hibáját kell helyrehozni.
Cameron: [még mindig a mikroszkópba nézve] - Hozza helyre, amit akar. Persze hatékonyabb, ha tényleg van hiba.
House: - Igaz. Erről mindig megfeledkezem.
Cameron: - Heparint adtam neki, azaz az irritációt nem a warfarin miatti reakció okozta, ami megmagyarázza, hogy miért nem reagált a kezelésre.
House: - Még. [szünet] - Ha nem bénázta el, akkor mi lehet? Nem tudja a választ.
Cameron: - Még.
House: - Ha eszébe jutott valami, szóljon! Az ambulancián leszek, hogy felmelegedjek.
Cameron: [megfordul és ránéz] - Én vagyok az egyetlen, aki kiáll magáért, amikor elcsesz valamit.
House: - Miért? Miért akar olyat támogatni, aki hibázott?
Cameron: - Mert nem vagyok teljesen bizalmatlan. Mert még mindig bízok másokban, és nem vagyok egy dühös, embergyűlölő kurvapecér.
House: - Elnézést. Azt mondta, nem dühös. Kit rúgna ki?
Cameron: - Senkit.
House: - Nem lehet.
Cameron: - Ha csökkentjük a fizetést és növeljük a munkaidőt, maradhatunk ugyanannyi költségért.
House: - Úgy néz ki, próbál egy olyan megoldást találni, ahol senki nem jár rosszul. A gond az, hogy a világ nem így működik, még ha maga ezt is szeretné.
Cameron: - Úgy néz ki, maga halogatja a döntést és nem akar megalkudni. [House elmegy és Cameron visszatér a mikroszkóphoz.]
[Vágás House belép az ambulanciára.]
Mr. Hernandez: [felállva] - Elnézést. Dr. House? A feleségem itt járt magánál tegnap. Lucille Hernandez?
House: - Uh, Dr. House nincs bent.
Mr. Hernandez: - A feleségem azt mondta, hogy bottal jár.
House: - Igen, de van egy kis gyógyszer gondja is. Néha hetekig nem kerül elő. [Besétál Cuddy irodájába.]
Cuddy: [Voglernek] -Az MR-t béreljük, de... Döntött?
Vogler: - Nem fog kirúgni senkit.
House: - Úgy van. Inkább csökkentem a négyünk fizetését. 17% lehetővé teszi, hogy mindannyian maradjunk változatlan költségért. Azt hiszem, ez egy "nyertes-nyertes" megoldás.
Cuddy: - Ez jó, ha Ön is...
Vogler: - Nem.
Cuddy: - Ha működik, megtarthatjuk a jelenlegi állományt ugyanannyi pénzért, mi a különbség?
House: - Ez nem a pénzről szól.
Vogler: - Ez nem alku tárgya. Soha nem is volt. Tudni akarom, hogy ha kérek valamit, még ha kellemetlennek találják is, megteszik-e. És ezt maguknak is meg kell tudniuk. [Cuddy sóhajt és House elmegy, bevágva az ajtót maga mögött. Mr. Hernandez eléáll, ahogy kifelé tart.]
Mr. Hernandez: - Mi a helyzet a feleségemmel?
House: - Még ha én lennék is Dr. House, az orvos-beteg kapcsolat miatt akkor sem árulhatnám el Önnek.
Mr. Hernandez: - Mesélt a tumorról.
House: - Igen? Azt is elmondta, miért nem akarja, hogy kioperáljuk?
Mr. Hernandez: - Nem érdekel a sebhely. És mindig könnyen visszanyerte a súlyát.
House: - Azt akarja, hogy visszanyerje a súlyát?
Mr. Hernandez: - Igen. Mármint ha ő is akarja.
House: - Miért?
Mr. Hernandez: - Mindig úgy gondoltam, szexibbnek néz ki, ha állapotos. [House kissé zavartan néz.] - Tudván, hogy anya lesz, egészen beindít...
House: - Mondja neki, engem meg hagyjon békén.
Mr. Hernandez: - Mondtam. De magának kell beszélnie vele. Nem tudnám elviselni, ha valami történne vele.
House: - A tumor jóindulatú. Semmi nem fog történni, leszámítva némi gyomorégést.
Mr. Hernandez: - De mi lesz, ha nagyobb lesz, vagy megváltozik?
House: - Akkor tudja, hol talál minket. Az épület nem megy sehová.
Mr. Hernandez: - Mondja neki, hogy rák. [House megnyomja a lift hívógombját.] - Láthatóan nem gond magának a hazudozás.
House: - Így akar meggyőzni?
Mr. Hernandez: [kivesz egy képet a pénztárcájából] - Hat gyerekünk van. Nem teheti ki magát ennek a kockázatnak.
House: - Gyerekeik vannak. Milyen meglepő. Így mindjárt más. Ha a maminak gyomorégése van, egyikük talán lángra kap.
Mr. Hernandez: - Kérem. Nem tudom, mit kellene tennünk. [House elveszi a képeket.]
House: - Aranyosak. Vissza kell jönnie.
Mr. Hernandez: - Tessék?
House: - Meghatott a mondókája. [A lift megérkezik.] - Küldje vissza a nejét.
[Vágás House belép az irodába.]
Foreman: - A szövetelhalás rosszabbodik.
Cameron: - Talán mert nem a valódi betegségét kezeljük.
House: - Rájött, mi a "valódi" betegsége?
Cameron: - Nem.
House: - Akkor folytatjuk tovább, remélve, hogy tovább kitart, mint egyébként.
Wilson: - Itt most nem számít, mi okozta a szövetelhalást.
House: - Vagy ki.
Wilson: - Ha nem állítjuk meg a terjedést, meghalhat, mielőtt véget ér a nap.
Foreman: - Mi mást tehetnénk?
Wilson: - Szabaduljunk meg a halott szövettől, mielőtt áttöri a hasfalat.
House: - Csináljuk.
[Vágás Foreman és Wilson beszél az anyával.]
Foreman: - Még mindig van esély, hogy a heparin hatásos lesz.
Wilson: - Várunk, amíg tudunk, de ha a következő pár órában nincs változás, a tünetek kezelésre lesz szükség.
Anya: - El tudják távolítani a sérüléseket?
Foreman: - Műtéti úton. Technikailag ez egy amputáció.
Anya: - Amputáció? De a sebek ott vannak...
Wilson: - A warfarin okozta elhalás a zsírszövetet támadja meg, főként a melleket.
Anya: - Állj. Arról beszélnek, hogy leveszik a lányom... melleit? Dehát 10 éves.
Wilson: - Egy radikális beavatkozás lehet az egyetlen esélye a túlélésre.
Foreman: - Sajnálom, de meg kell kérnem, hogy írja ezt alá.
[Vágás House Jessica sebeinek képeit nézegeti a számítógépén. Cameron belép.]
Cameron: - Beszélhetnénk?
House: - Semmi rózsa, semmi csoki? Ha azért jött, hogy elnézést kérjen...
Cameron: - Nem azért vagyok itt.
House: - Ez azt jelenti, valami bonyolultabb dolog miatt jött. [Bevesz pár szem Vicodint.]
Cameron: - Ki akar rúgni?
House: - Igen. Csak egy ürügyet kerestem. Még jó, hogy itt van Vogler.
Cameron: - Csak erre az egyre tudok gondolni, amiért kitart amellett, hogy hibáztam.
House: - Igazán? Mert van rá más magyarázat. [Feláll.] - Talán nem olyan vicces, mint a maga Freud-i analízise, de az a helyzet, hogy tényleg hibázott.
Cameron: - Csak azért csinálja, mert nem jutott dűlőre az irántam táplált érzelmeivel.
House: - Azt hittem, maga itt az egyetlen, akinek vannak érzései. És ha egy elsőéves pszichológus szemszögéből nézzük, talán maga akarja, hogy kirúgjam. Talán ezért viselkedik ilyen furcsán...
Cameron: - Maga az, aki másként viselkedik. Állandóan erélyeskedik, nem törődik a szabályokkal, hajt minket. De most nem. Megragadta az ötletet, mint a mentőcsónakot. Fel sem merült, hogy lehetne másként is. Nem nyaggat minket további válaszokért.
House: - Megvan a válaszom.
Cameron: - Akkor miért nem néz TV-t, vagy játszik a francos Gameboy-ával vagy bármi mással, amivel örömöt tud szerezni saját magának? Talán ki kellene lépnem. Így könnyebb lenne mindenkinek.
House: - Talán ki kéne. [Cameron elmegy, kirántva az ajtót maga előtt.]
[Vágás House a vizsgáló asztalon ül és Lucillelel beszél, aki fel-alá sétál.]
House: - A férfiak disznók.
Lucille: - Ha azért hívott, hogy elmondja...
House: - Tudtam, hogy a vasectomia és az óvszer túlzás volt, de ez túl nyílvánvaló. [Felmutatja Mr. Hernandez fényképeit.] - Aranyos gyerekek. Tetszik a lány zöld és a fiú babakék szeme. Mivel Önnek és a férjének is barna szeme van...
Lucille: - Honnan szerezte azt?
House: - A hatból három, maximum négy gyereke apjától. Úgy hiszem, az ok, amiért nem akarja a műtétet az az, hogy míg a férje csinosnak találja magát, bármi is történjen, a többi férfi, akivel lefekszik, talán nem ennyire megértő. Ami visszavezet minket az eredeti megállapításomhoz: a férfiak disznók. Nincs miért aggódnia. Bárkivel szívesen szeretkeznek, aki: kövér, sovány, házas, szingli, idegen, rokon...
Lucille: - Maga... beteg.
House: - Ahogy maga is. És biztos számos olyan weboldal van, ahol férfiak olyan asszonyokat keresnek, akiknek műtéti hegük van. [Visszaadja a fényképeket a nőnek.] - Csináljuk meg azt a műtétet. Kérem!
Lucille: - Oké. [House elmegy.]
[Vágás Chase belép Vogler irodájába.]
Chase: - Miért beszélt Cameronnal?
Vogler: - Ha House téged választ, szükségem lesz egy új informátorra.
Chase: - Ha engem választ?
Vogler: - Miért ne. Foreman okosabb. Cameron meg tetszik neki.
Chase: - Azért adok információkat, hogy megvédjen.
Vogler: - Meg is teszem, amíg szükségem van rád. Te is csak addig informálsz, amig szükséged van rám. Azért beszéltem Cameronnal, mert ha van valaki más, akkor te nem kellesz.
Chase: - Ő nem fogja beköpni House-t.
Vogler: - Foreman nem említette, hogy beszélt velem? Érdekes, mi?
[Vágás House Jessica szobájába néz be. Chase és Foreman megy oda hozzá.]
House: - Már majdnem 3 óra telt el. Még mindig nincs változás.
Foreman: - Azt hiszem, meg kellene műtenünk.
Chase: - Mit akar tenni?
House: - Tegyük fel, hogy Cameron nem cseszte el. Mi van akkor, ha ez nem a warfarin?
Chase: - Annak kell lennie. A kiütések utána jelentkeztek.
House: - Rendben. De tételezzük fel, hogy nem. Gyerünk. Mi jut eszetekbe?
Foreman: - Kaphatnék még időt?
House: - Nincs idő. Mi az első, ami az eszetekbe jut.
Chase: - Kövér.
Foreman: - Ebből elég, oké. Vettük. Utálod a kövér embereket.
Chase: - Nem így gondoltam.
House: - Az elhízást a dolog okaként vettük figyelembe.
Foreman: - Ahogy a többi orvos is.
Chase: - De mi van, ha nem ok, hanem tünet?
House: - Oké. És mi okoz elhízást és bőrkiütést? Nem számít, ha nincs értelme. Csak mondjatok valamit.
Foreman: - Fekély vagy vasculitis.
House: - Ezek csak kiütéseket okoznak, elhízást nem.
Chase: - Pyoderma gangrenosum.
House: - Csak kiütés. Nézzük más szemszögből. Minek a tünete az elhízás?
Chase: - Hypothyroidism?
Foreman: - Inkább valami genetikai dolog. Az anyja szintén túlsúlyos.
House: - Nem csak az, hanem magas is. Van információnk az apáról?
Chase: - Igen. 186 cm.
House: - A gyerek alacsony. Van egy növekedésben visszamaradt, magas vérnyomásos, vérrög képződéses, elhízott Cushing szindróma.
Chase: - Nem. A nekrózisnak nincsenek...
House: - Ritkán, de a Cushing okozhat magas kalciumszintet, ami okozhatja a bőrnekrózist, akár a warfarin. Ez tökéletesen megmagyaráz mindent.
Foreman: - Kivéve, hogy nem az. Csomó vizsgálata volt, ami nem igazolt abnormális cortisol szintet.
House: - A magas cortisolszint ciklikus lehet. Nem jó időben vizsgáltuk a vérét.
Chase: - Csinálnunk kell még egy UFC-t...
House: - Nincs rá idő. Kevesebb, mint egy óránk van.
Chase: - Ha Cushing miatt kezeljük és tévedünk, meg fog halni.
Foreman: - Ha feltételezzük, hogy nem az, elveszti a melleit és továbbra is beteg marad.
House: - Csináljunk egy MR-t.
Foreman: - Azt akarja, hogy MR-el nézzük meg, magas-e a kortizol szintje?
House: - Nem, azt nézzétek meg, mi okozhatja azt.
[Vágás Jessica az MRI gépben van.]
Foreman: - Nincs semmi a mellékveséknél. Hallottam, Cameron hazament. Talán beteg?
Chase: - Menjünk vissza a hypophysis síkjára. Nem tűnt betegnek.
Foreman: - Gondolod, hogy más oka volt a távozásának?
Chase: - Remélem. Várj csak! Állj! [Egy fekete foltra mutat az MRI felvételen.] - Ott. Mi az?
Foreman: - Egy tumor.
Chase: - Ez Cushing.
[Vágás Foreman Jessica anyjával beszél.]
Foreman: - A tumor okozta a Cushing szindrómát. Ami megzavarta a hormontermelést. A hormonok kontrollálnak mindent: a növekedést, a testsúlyt...
Anya: - Rendbe tudják hozni?
Foreman: - Műtétre lesz szükség, hogy eltávolítsuk a tumort. Amint kivettük, hamar helyreáll minden.
Anya: - Nincs szükség masztektómiára?
Foreman: - Nincs.
Anya: - Hála az égnek.
Foreman: - A műtét veszélyes. A hypophysis a sinus cavernosusok között helyezkedik el, és a szemei között. Itt találhatók a szemmozgató idegek, és a fő agyi artériák.
Anya: - Te jó ég!
Foreman: - A műtét során a mirigyet transsphenoidalisan közelítik meg. [Miközben Foreman beszél a műtét folyik.] - Az ajka alatt bemetszést végeznek, amin keresztül bevezetik a száloptikás mikroszkópot. Ha megtalálják a tumort, apró darabokra vágják és kiszedik ezen a vágaton keresztül. Az eljárás kb. 3 órás, utána a lánya pár napon belül hazamehet. A sebek és vele együtt a kimerültség és az izomfájdalom elmúlik. Még le is fogyhat.
[Vágás Jessica anyja idegesen találkozik a sebésszel. A férfi beszél vele majd a nő megöleli. Mindketten mosolyognak.]
[Vágás Jessicát kigurítják a kórházból. Foreman találkozik vele az ajtónál és megöleli.]
[Vágás néhány nappal később. Láthatjuk Jessica egy kórházi szobában, ül az asztalon és sokkal vékonyabb, mint korábban volt.]
Foreman: - Jessica.
Jessica: - Helló.
Cameron: - Tényleg te vagy az?
Jessica: - Igen, én.
Chase: - Fantasztikusan nézel ki. [Chase végigméri.]
Anya: - Mindig is az volt.
Foreman: - Igaz. [Jessica mosolyog.]
[Vágás House belép az irodájába. Cuddy és Vogler bent állnak.]
Cuddy: - Letelt a hét.
House: - Túl vagyunk egy héten. Hogy vannak?
Cuddy: - Ki az?
House: - Chase.
Vogler: - Nem, Chase marad. Válasszon valaki mást!
House: - Az volt a megállapodás...
Vogler: - A megállapodás megváltozott. Válasszon valaki mást.
House: - Nem.
Vogler: - Válasszon valaki mást, vagy az egész részleg megy. [Elmegy. Cuddy Housera néz egy "én sem tudom hogy mi történt" tekintettel majd ő is elmegy.]
[Vágás, Vogler a folyosón sétál, Cuddy siet utána. Elsétálnak Chase mellet, aki lehajtja a fejét, amíg elmennek mellette.]
[Vágás Cameronra, aki az önéletrajzát szerkeszti a számítógépén.]
[Vágás, Cuddy és Vogler kijön a liftből. Elsétálnak Foreman előtt, aki megfordul és utánuk néz.]
[Vágás House forgatja a botját és nagyon boldogtalannak néz ki.]